Bibliaolvasás: Máté 9,27-31
Alapige: Máté 9,28b
„Elhiszitek, hogy meg tudom tenni azt, hogy újra lássatok?” „Igen, Uram!” — válaszolták.
Az emberek zöme így gondolkodik: látni és hinni. Erre Isten így felel: hinni és látni. Te vajon mit gondolsz minderről?
Jézus egykoron így szólt Mártához: „nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?” Pál apostol is a következőképpen fogalmaz a Zsidókhoz írt levélben: „hit által értjük meg…”, míg Jézus a kételkedő tanítványnak ezt válaszolja: „boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
Istennek nem tetszik az olyan hit, amely előzetes csodát igényel. Azt szeretné, ha hinnénk benne egyszerűen csak azért, mert Isten. Vajon megy ez nekünk? Tudunk benne hinni csupán csak azon okból kifolyólag, hogy ő Isten, vagy előbb ki kell érdemelnie a bizalmunkat?
Mai történetünk két vakról szól, akikről azt olvassuk mindjárt az elején, hogy követték Jézust. Egy kissé elgondolkodtató, hogy ha nem volt segítségük, akkor hogyan tudták őt követni. Egy biztos, hogy a hit ilyen téren is csodákra képes. Minden valószínűség szerint azt nagyon jól hallották és érzékelték, ami a környezetükben zajlott: meggyógyult egy béna, egy vérfolyásos asszony és nem utolsó sorban feltámadt Jaírus halott leánya.
Látni semmit sem láttak mindezekből, ellenben hallották az eseményeket mások szájából. Felidézték magukban a próféciák ígéretét, amelyek között ott szerepelt a vakok szemének megnyitása is. A jelek és a csodák, amelyek körülvették őket, mind arról árulkodtak, hogy az isteni ígéret beteljesedett. Látni akarták, illetve látni akartak. Így hát követni kezdték.
Amikor az ember elszántan gyógyulni akar, nem ismer akadályokat. Ők is leküzdötték a vaksággal járó összes akadályt, mert csak egy dolog lebegett – még láthatatlanul ugyan – a szemeik előtt: visszanyerni a fizikai látást.
Ahhoz, hogy „képbe” kerüljenek, valahogy fel kellett hívják magukra Jézus figyelmét. Egyetlen lehetőségük volt erre, mivel nem tudták pontosan milyen távolságra van tőlük: felkiáltani, utána kiáltani. Ez az ige több értelemmel is bír az eredeti nyelvben: elsődlegesen jelent felkiáltást, ordítást, de ezen kívül a haláltusában kiadott hangra is vonatkozik, illetve arra az állapotra, amikor az ember félelmében felkiált.
Könyörülj rajtunk, Dávid Fia – így szól a felkiáltásuk. Érdemes szemügyre venni azok kiáltását, akik akkor gyógyíthatatlan betegségben szenvednek. Itt sem azt kérik, hogy adja vissza a látásukat, hanem mindenekelőtt legyen irgalommal, részvéttel irántuk. Vegye észre szenvedésüket, nyomorult állapotukat és tegyen velük akarata szerint. Ezek az emberek gyakorlatilag mind leteszik életüket Krisztus kezébe, mert meg vannak győződve, akárhogyan is dönt majd Krisztus, az nekik a legjobb lesz.
Amikor végre a közelébe kerülnek, és Jézus személyesen áll szóba velük, akkor vizsgáztatja is egyben a két vakot. „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni?” Van-e bizalmatok irántam, bíztok-e bennem és abban a hatalomban, amely a birtokomban van?
Ez a kérdés személyessé válik abban a pillanatban, amikor én keresem meg Őt azzal a kéréssel, hogy legyen hozzám is irgalommal. Vajon mi hogyan kiáltunk utána? Ha az én Istenbe vetett hitemen múlna a gyógyulásom, akkor vajon mi lenne annak eredménye?
Mindig mellbe vágnak azok az evangéliumi történetek, ahol Jézus azzal bocsátja útjukra a hozzá segítségért folyamodókat, hogy: legyen a ti hitetek szerint. Azt a címet adtam ennek az igehirdetésnek, hogy: sok múlhat a hiteden. Vajon mennyire vesszük mindezt komolyan? Mert Jézus itt elsősorban azt akarja mondani, hogy rád is szüksége van ahhoz, hogy véghez tudja vinni a gyógyítást. De nehogy félre értsük mindezt, mert nem az ereje vagy a hatalma kevés ahhoz, hogy valakin segíthessen.
Sokkal inkább azt akarja hangsúlyozni, hogy neked a szükséget szenvedőnek kell hinned azt, hogy Ő az, aki valóban irgalmat és kegyelmet tud gyakorolni feletted, és van hatalma arra, hogy téged minden bajodból kiszabadítson. A betegségedből való gyógyulásodnak sokszor éppen te magad vagy az akadálya.
Jézus kérdésére a vakok határozottan válaszolnak: igen Uram, mi hisszük, hogy van hatalmad megtenni. Ezzel elismerik, hogy Benne öltött testet az az isteni ígéret, miszerint Dávid Fia lesz az, aki többek között a vakok szemét is megnyitja majd. Látszólag olyan egyszerűnek tűnik a képlet, de amikor szereplőjévé válsz saját történeteidnek és ott állsz Jézus kérdése előtt, akkor bizony lehetséges, hogy hiányzik ez a határozottság.
Persze, hogy szeretnél meggyógyulni, visszakapni előző életed, de ilyenkor a kísértő is a nyomodban van, hogy megingasson hitedben, hogy ez által megkérdőjelezd azt a hatalmat, ami segíteni tud rajtad.
Jézus a határozott válasz után megérinti a két vak szemét, majd így szól: legyen a ti hitetek szerint. Történjen minden úgy, ahogyan ti azt hiszitek.
Vajon a mi esetünkben, hogyan folytatódik a történet? A két vak történetének folytatását ismerjük, a magunk történetének folytatását viszont most éljük.
Te vajon hiszed-e, hogy meg tudja tenni? Ámen.
Pataki levente