Ezzel a talányos címmel szervezett február derekán a kalotaszegi egyházmegye lelkészi értekezletet Magyargyerőmonostoron. Az előadást e sorok írója tartotta. Az értekezleten szó esett arról, hogy miként használhatja ki az egyház a közösségi média adta lehetőségeket, és hogyan terjesztheti ki a munkakörét a lelkipásztor a modern kor eszközeivel. Felmerült az élő istentisztelet közvetítésének a lehetősége, ami utópisztikus megoldásnak tűnt, és a legtöbben egyetértettünk abban, hogy nem szeretnénk, ha eljönne az az idő, amikor kiürülnek a templomok, és csupán közvetítő eszközöknek hirdetjük az igét. Aztán elérkezett március idusa…
Hover Zsolt
Kinek eszköz, kinek fegyver a közösségi média
Az előadás megírásának a szükségességét egy érdekes tény indította el: az Egyesült Államok nemzetbiztonsági szervezete (CIA) évente több olyan weboldalt semmisít meg, ami iszlamista terrorszervezetekhez köthető, mint amennyi keresztény internetes oldal egyáltalán létezik a világhálón. Felmerül a kérdés: miért használja ki jobban a kommunikáció lehetőségét egy rendkívül konzervatív valláshoz köthető terrorszervezet, mint a magát egyre nyitottabbnak valló keresztény egyház? Egészen a közelmúltig sokan azt gondolták, hogy a közösségi médiára úgy kell tekinteni, mint az ördög művére, vagy legalábbis sokan fenntartásokkal kezelték az internetes platformokat. Aztán eljött március dereka, meg a koronavírus és egyik pillanatról a másikra elárasztották a legnagyobb közösségi oldalt az élőben közvetített Istentiszteletek. Mivel vészhelyzet alakult ki, minden lelkész, egyházközség úgy oldotta meg a felmerülő problémát, ahogy jónak látta. Talán még hosszú időbe telik, amíg kialakul egy egységes istentiszteleti rendtartás, ami csak a kibertérre vonatkozik, de addig sem állhat meg az igehirdetés.
Mobil által homályosan…
Azok a fiatalok, vagy akár idős személyek, akik már hosszabb-rövidebb ideje használják a mobil eszközöket, és jártasak a közösségi oldalak működésében könnyebben megszokták az újfajta istentiszteleti rendet. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy az online istentisztelet nem ugyanaz, mint a templomi szolgálat. A mobiltelefonnak nehéz hatvan percen keresztül prédikálni, mert nincs meg az élő kontaktus, nincs visszajelzés a hallgatóság részéről, tehát rövidíteni kell az időtartamon, változtatni kell a megszokott meneten. Nagyon kevés néző üli végig az istentiszteletet, mert közben készíti a családi ebédet, beszélget a mellette ülő szeretteivel, vagy rátekint más oldalakra is, különösen, ha mobileszközön követi az istentiszteletet.
A telefonon felvett szertartás a közönség számára is újdonság, hisz nagyban különbözik a közszolgálati adókon közvetített alkalmaktól. A tévés istentiszteletnél jelen van a gyülekezet, ami nélkül református istentisztelet például nem is létezik. A szertartás közben a kamera mozog, ráközelít az emberekre, a prédikátorra, a templom látványosabb részeire, így a nézőnek is könnyebb figyelemmel kísérni a közvetítést. A mobiltelefon viszont végig az igehirdető arcát mutatja, sokszor egészen közelről, ami néha zavaró a beszélőnek, és a nézőnek is egyaránt. Figyelembe kell tehát venni és megérteni, hogy ami a templomban működött, akármilyen kevés lélekszámú gyülekezetben is, az már az online istentiszteleten nem állja meg a helyét.
Emberinek maradni a legnehezebb
Azt gondolnánk, hogy egy élő közvetítés elsősorban a technikai eszköztől függ. Bár fontos, hogy ne legyen zavaróan rossz a kép és főleg a hangminőség, azért mégsem ezen múlik egy élőben közvetített istentisztelet sikere. Az igazság az, hogy annyira jó az igehirdető, amennyire jó a tartalom és az, ahogyan ezt átadja a közönségének. A siker kulcsa abban rejlik, hogy elfogadjuk az új helyzetet, és nem próbálunk úgy viselkedni, akár igehirdetőként, akár ige hallgatóként, mintha minden a régiben maradt volna. Az istentisztelet nem egy színpadi előadás, nem egy kulturális műsor, ezért minél természetesebben viselkedik az igehirdető, annál jobban sikerül a tartalmat átadni. Azzal tudja az ember a legjobban a feszültséget feloldani, ha emberi marad. Az első, aki a megváltozott körülmények között átállt az otthoni közvetésre az Jimmy Fallon, az amerikai közönség Fábry Sándora. Az első otthonról közvetített műsorban nem is próbálta titkolni, hogy a Tonight Show-t otthonról közvetíti. Kihasználta az új helyzet adta lehetőségeket, bevonta a családját is a műsorba, és ettől vált hitelessé. A műsor vendégei szintén videón kapcsolódtak be a műsorba, nem a legkitűnőbb kép és hangminőségben, de ez egyáltalán nem rontott a műsor színvonalán.
Nincs gyülekezet, nincs istentisztelet?
Mint arra fentebb már utaltunk, a református egyház hozzáállása szerint gyülekezet nélkül nincs istentisztelet, ezért vált sürgetően fontossá, hogy valamilyen formában eljusson a gyülekezeti tagokhoz az ige. Még a legkisebb egyházközségek is igyekeznek megvalósítani az online közvetítést, és ott ahol ez nem lehetséges, hangfelvételen, vagy írott formában juttatták el a prédikációkat a híveikhez. Persze itt is akadnak ellenvetések, hogy a kibertérben csatlakozott hívek igazi gyülekezetnek számítanak-e, miközben a lelkész egyedül van jelen a templomi szolgálatnál? Visky S. Béla, egyetemi professzor szerint a Szentírásban is megfigyelhető a hívő élet kétféle aspektusa. Egyrészt a hit személyes, és ezt úgy kell megélni, ahogyan arra Jézus is tanított, hogy bemegyünk a belső szobánkba és ott imádkozunk Istenhez. Másfelől már az első keresztények életében is fontos volt, hogy együtt legyenek jelen a kenyér megtörésénél, és közös imádkozásnál. Figyelembe kell vennünk, hogy itt nem egy újfajta trendről, hanem szükségmegoldásról beszélünk. Az adott helyzetben is fontos, hogy az ige eljusson a gyülekezeti tagokhoz, de nyilván igehirdető és hallgató egyaránt várja, hogy minél hamarabb vissza álljon a régi rend.
A katolikus egyházban más a helyzet, a Missa sine populo azt jelenti, hogy a misét a gyülekezet jelenléte nélkül végzi a pap. Sok katolikus lelkész minden nap misézik, függetlenül attól, hogy van gyülekezet, vagy nincs. Csapai Árpád Szilárd egyetemi lelkész elmondása szerint a jelenlegi helyzetben különleges fontossággal bírnak az ilyen istentiszteletek. Bár az újabb misekönyvekben erre nincs külön liturgia, eddig is előfordult, hogy beteg, vagy idős papok egyedül miséztek. Ennek ellenére a katolikus egyház is igyekszik kihasználni a technikai eszközöket, és sok egyházi szolga közvetíti a misét a facebookon, vagy egy youtube csatornán.
Az ortodox egyháznál némileg eltérő a helyzet, meséli Sdrăbău Ionuț, magyargyerőmonostori ortodox pap. A mise náluk is érvényes hívek nélkül, és a jelenlegi gyülekezési tilalom idején csak a kántor, illetve a harangozó van jelen a templomban. Élő közvetítés viszont nincs. Országos szinten a Trinitas TV és rádió, regionális szinten pedig a Renasterea rádió sugároz ortodox istentiszteleteket. Ez utóbbi a facebook oldalán is elérhetővé teszi ezeket a liturgikus alkalmakat.
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már?
Jelen helyzetben nem az a megoldás, hogy a múltat siratjuk, hanem sokkal inkább az, hogy megpróbáljuk kihasználni az új lehetőségeket. Miért ne lehetne valami jót is kihozni ebből a kényszerhelyzetből? Itt az alkalom, hogy az élő közvetítések által közelebb kerüljön az ige a fiatal generációhoz, akik idejük nagy részét a közösségi oldalakon töltik. Az egyházak eddig nehezen tudták megszólaltatni őket, de ezúttal lehetőségünk adódik nyitni feléjük. Mindannyian azt szeretnénk, ha mihamarabb visszaállna a régi rend, de addig sem ülhetünk tétlenül. Kreatív ötletekkel, az interaktivitás kihasználásával a szószék magasságáról beléphetünk az emberek otthonába, legintimebb szférájába az igei üzenettel.
Abban is rendkívüli ez a helyzet, hogy a normális istentiszteleti rend visszaállítása után sem kell elhagyni teljesen a közösségi média terét. A legtöbb gyülekezetben a délutáni istentiszteletek, bibliaórák kikoptak, mert sok fiatal család él külföldön. Ezeket a délutáni, rövid áhítatokat a karantén megszűnése után is meg lehet tartani, így fennmaradhat a kapcsolatuk a külföldön élőkkel. Továbbra is érezhetik, hogy az otthoni gyülekezet közösségétől nem kell teljes mértékben elszakadniuk. A jelenlegi helyzetünk egyértelműen bebizonyította a lelkészek, és gyülekezeti tagok számára azt, hogy a „szentek és üdvözült lelkek társaságában”, a kibertérben is egybe lehet gyűlni.
Köszönöm ezt az értelmes és nagyon hiánypótló írást . Érdekes követni az nézettségi mutatók alakulását azoknál a gyülekezeteknél , akik már régebb óta rendszeresen közvetítenek online istentiszteletet . A karantén első napjai utáni csúcs után meredek a zuhanás . Úgyszintén a frissen internetre költözötteknél is a második alkalom már nem akkora szenzáció . A bőséges kínálat vagy maga a lehetőség nem teremt egyből stabil és kompakt néző-résztvevő sereget . Öt éve minden nap friss , saját igemagyarázatot posztolok . A karantén kezdete óta az elején háromszorosra nőtt a nézettség , most stabilan megállapodott az előbbi meglévő átlaghoz képest 50-70% plusznál . És még nem lett nyilvánvalóvá , mivé leszünk 🙂 . Minden esetre lesz amit kielemezni a végén .Ez a válság csak felgyorsított folyamatokat . De nagyon . Kárt nem csinál . Emlékszik még valaki a pangó , érdektelenségbe fulladt Böjtfő vasárnapi ünnepre ? Nem kell félni , hogy ezt a szintet alulmúljuk és a még meglévő híveket is “elszoktatjuk” a templomtól a kényszertilalom miatt …