DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
June 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Sunday, 06 May 2018 06:55

Merész buzdítás?

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Máté 7,7-11

Alapige: János 16,23-24

 

Számos olyan bibliai kijelentéssel találkozunk életünk során, ami a megértés vagy a helyes értelmezés terén bizony nem kevés fejtörést okoz az embernek. Természetesen többnyire azoknak jelent mindez gondot, akik életében Isten igéjének súlya van.

Vannak olyan kijelentések, amelyek önmagukban érthetetlenek, - hacsak valaki meg nem magyarázza azt nekünk - és akadnak szép számmal olyanok is, amelyek éppen egyszerűségükből fakadóan gondolkodtatnak el, vagy éppenséggel adják fel számunkra a leckét. Úgy vélem, nem mindig az egyértelműnek tűnő bibliai kijelentést a legkönnyebb értelmezni.

Ma, a húsvét utáni ötödik vasárnapon, az imádság vagy kérés vasárnapján ezt az állítást erősíti meg Jézus kijelentése: „…amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”. Jézus szavai egyszerűnek tűnnek: bármit kérhetünk Istentől, mert ő teljesíti azt. Bármit? Ez azért így elég meredek, vagy mégsem? Vajon valami gond lehet itt a fordítással? Nem, mert az eredeti szöveg is ezt a jelentést hordozza.

Azt azonban mindnyájan érezzük, hogy a tapasztalatunk hadakozik ezzel a kijelentéssel, mert meg kell vallanunk őszintén, hogy nem sűrűn találkoztunk azzal, hogy Isten mindig, minden körülmények között, minden kívánságunkat teljesítette volna. Azt hiszem, hogy azt itt feltétlen érezzük, hogy Jézus nem akar becsapni, áltatni bennünket. Sőt, egy különös kapcsolatra akar rávezetni, amelynek eszköze az imádság lesz.

Viszont azt is érezzük, hogy bár sokan, valamilyen formában gyakoroljuk az imádkozást, de még nagyon távol állunk attól, hogy egy olyan bensőséges kapcsolatot tudjunk magunkénak, amit Jézus ápolt és tartott fent az Atyával.

Az viszont tény, hogy ha itt szó szerint értelmezzük Jézus szavait, akkor abból egyenesen az következne, hogy nem létezik olyan kérés az ember részéről, aminek teljesítése korlátokba ütközne. Magyarán nem tudunk olyat kérni, amihez Istennek ne lenne hatalma. Ebből az következik, hogy bármit kérhetünk? Igen és ugyanakkor nem. Ne feledjük, hogy Jézus még hozzá teszi: „…bármit…az én nevemben…

Én nem tudom, hogy mit jelent ez mások számára, de számomra az ő nevében való kérés megfogalmazása azt jelenti: bármit kérhetek, amit Ő is kérne számomra. Ehhez viszont nagyon jól kell ismernem a Fiút. Ismernem kell a lelkületét, tanításának lényegét.

Aki ezzel tisztában van, az egészen biztosan nem fog engedni az indulatának, hogy azok vezessék. Mire gondolok itt elsősorban? Arra az epizódra, amikor Jézus úton volt a tanítványokkal és Samária vidékén kellett átkelniük, de senki sem adott szállást nekik. A tanítványok ekkor tüzet akartak kérni az illető városra, magyarán engedték, hogy a saját emberi indulatuk irányítsa a kérésüket, imájukat. Bizonyára emlékszünk még arra, hogy mit tett Jézus ebben a különös helyzetben: megállította őket, pontosabban ráébresztette tanítványait arra, hogy milyen lélek az ilyen. 

Az ilyen élethelyzetre nézve is aktuális az apostol figyelmeztetése: az az indulat legyen bennetek, ami Jézust is jellemezte. Milyen távol állunk mi sokszor ettől!

Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az embernek Jézustól kell példát vennie arra nézve, hogy miként hangzik a „helyes” ima. Ő megtanít bennünket minderre nem csupán az Úri imában, hanem számos olyan élethelyzetben, amiben őt magát látjuk imádkozni. Ilyen tekintetben tehát Ő az etalon.

Amikor nem teljesül egy-egy kérésünk, akkor azt feltétlen meg kell vizsgálnunk. Vizsgálódásunk során bizonyára nem egyszer előfordult már az, hogy nem értettük Istent. Nem fogtuk fel, hogy mi kivetnivaló volt abban, hogy egy beteg hozzátartozónk gyógyulásáért imádkoztunk, de az Úr még sem hagyta azt jóvá? Ezek valóban olyan kérdések maradnak, amire ebben a földi életben nem fogunk kielégítő választ kapni.

Viszont erre az élethelyzetre is igaz az, hogy mi ragad meg bennünk jobban? Azok a pillanatok, amiben csalódtunk, vagy pedig azok, amikor különösen is meghallgatta kérésünket?

Meg merem kockáztatni, hogy mindezen válaszok sok embert nem elégítenek ki, ha arra gondolok, amit Jézus a mai ige kapcsán kijelent: „bármit kérjetek az én nevemben és Isten megadja azt nektek”.

Viszont, hogy valahol a magam számára is megmagyarázzak néhány vívódással teli élethelyzetet, bevillant egy ige Jakab apostol leveléből: „Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni”.

Azt mondja itt Jakab, hogy azért nem kapunk meg bizonyos dolgokat az életben, mert rosszul kérjük, ha egyáltalán kérjük azokat. Így fogalmaz: csupán a saját élvezeteitekre. Az előbb azt mondtuk, hogy Jézustól tanulhatunk imádkozni. Én, egy olyan kérést ismerek, ahol Jézus önmagára nézve kért valamit, minden más alkalommal értünk imádkozott. Szenvedése kezdetén a Gecsemáné kertben ezt kéri:ha lehet, múljék el tőlem a keserű pohár. Viszont azt se feledjük, hogy hozzáteszi: de legyen meg a te akaratod.

Amikor csalódunk Istenben, mert nem úgy hallgatta meg kérésünket, ahogy mi azt elképzeltük, jusson eszünkbe az a Fiú, aki bár arra bátorít, hogy bármit kérhetünk az Atyától, mert meghallgatja azt, mégis ezek ellenére, a keserű pohár kiivásáról másként dönt, mint ahogy Jézus kéri.

Ha a fentieket összegezni szeretném, akkor azt kell mondanom, hogy meg kel tanulnunk úgy imádkozni, kérni, hogy azt Isten is meghallgassa. Ebben a kérdésben mindig Assziszi Ferenc gondolata igazít útba: soha nem kaptam meg azt, amit kértem, de mindig megkaptam azt, amire valóban szükségem volt.  

Mekkora életbölcsességre vall ez a felismerés, és mennyire árulkodik arról, hogy ez az ember igazán megismerte az Istent. Ha ez lenne a mi felfogásunk is az életről, akkor sokkal több elégedett és boldog ember lenne közöttünk.

Jézus, ugyancsak itt, a búcsúbeszédében beszél a meghallgatott ima egy másik feltételéről: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” Megmaradni őbenne. Életemet sokszor elszakítva élem Istentől, de amikor valamire nagy szükségem lenne, akkor hirtelen előkapom Őt a homályból, s ha nem hallgatja meg kérésem, még én vagyok felháborodva. Nem érezzük, hogy ez így sántít?

A meghallgatott imának igenis vannak feltételei. Amikor pedig Jézust hallgatom, akkor összességében kell meghallanom az összes olyan tanítását, ahol erről beszél. Jézus arra szeretné megtanítani tanítványait, hogy maradjanak az Atyával szoros kapcsolatban, őrizzék meg beszédét, mint olyan kincset, amiben élet van. Jézus nevében kérni csak úgy lehet, ha élő kapcsolatom van vele, s ha ismerem őt annyira, hogy tudjam, az én helyzetemben hogyan vinné imámat az Atya színe elé.

Legyen erős bizalmunk Benne, aki még a rosszat is képes javunkra fordítani, amit ebben a siralomvölgyben reánk bocsát. Segítsen bennünket az Atya abban, hogy egykor úgy tudjunk visszatekinteni életünkre, hogy mindig megkaptuk azt, amire testünknek-lelkünknek igazán szüksége volt.  Ámen.   

 Pataki Levente

Read 365 times
TOP
Látogatók