DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
August 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Friday, 23 February 2018 20:25

Közel, mégis olyan távol mindentől

Rate this item
(0 votes)

Olyan éveket élünk, amikor egyre inkább figyelhetünk egymásra, és mégis inkább egyre kevesebbet tesszük. Pedig már nem kell a postagalambra várni, mégis olyan nehezen érjük el egymást. Annyira közel hoznak minket az internet által nyújtott lehetőségek, mégis inkább távolodunk. Egy-két kattintásnyiba kerülne beszélgetést kezdeményezni, ennek ellenére nem túl gyakran élünk a lehetőséggel. Esetenként olyan nehéz lépésnek tűnik. Úgyis tudjuk, hogy kivel mi történik, mert követjük őket a közösségi oldalakon. Mikor volt a legutolsó alkalom, hogy valakire csupán azért írtál rá, hogy megkérdezd: hogy van? Úgy látszik, hogy ez nem túl divatos. Megelégszünk annyival, hogy láttuk a bejegyzéseit, az alapján jól van, így több kötelességet nem érzünk. Úgyis túl sok barátunk van ahhoz, hogy legalább egy részével rendszeresen kapcsolatot tartsunk. Belájkoljuk a képét, ezzel jelezve törődésünket. De vajon a mi életünk keresztyén perspektívából lájkolható-e?

Társadalmunk tragédiája az individualizálás. Önmagam építése a közösség helyett. A hűséges keresztyén embernek pedig kisugárzása kellene, hogy legyen. Ez megmutatkozik a törődésben, boldogságban, hálában, támogatásban, mások szolgálatában, szilárd értékrendben. Akkor vonzó az életünk, ha ezek a dolgok érzékelhetőek mindennapjainkban. És bár karnyújtásnyira vannak tőlünk azok, akiket barátainknak hívunk, mégis szeretetlennek tűnő világban élünk. Nagy bajban lennénk, ha Isten gondviselése is úgy működne, mint a miénk: csak vészhelyzetekben. A megnyugtató igazság az, hogy Isten mindent kézben tart és gondoskodik rólunk. Nem hagy el minket, sem el nem marad tőlünk (Zsid 13,5).  Még akkor sem, hogy ha mi nem csupán barátainkkal, hanem vele sem lépünk rendszeresen kapcsolatba.

Istennel vagy a telefonunkkal a kezünkben kezdődik és ér véget minden hétköznapunk? Pedig Istennel még könnyebben kapcsolatba léphetnénk, mint a társainkkal. Felépítünk magunknak egy virtuális világot, azzal törődünk és szépítgetjük. Gondozzuk és féltjük. Teljesen elveszünk benne. És amilyen mértékben függünk tőle, úgy távolodunk barátainktól és Istentől is egyaránt.

Egy óra hosszat sem tudunk meglenni anélkül, hogy ne ellenőriznénk telefonunkat, de a vasárnap délelőtti, heti egy óra a templomban soknak tűnik. Válaszold meg magadban a kérdést: ennek a függőségnek nem épp fordítva kellene lennie?

Jánosi L. Zsuzsa

Read 3074 times
TOP
Látogatók