DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
September 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Sunday, 01 July 2018 09:15

A próféta beszéljen belőled

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Jer 28

Alapige: Jer 28, 5-9

Amikor régmúlt idők megsárgult lapjait kezdjük el fellapozni, mint amilyen az Ószövetség is, gyakorta támad olyan érzésünk, hogy egy áthidalhatatlan szakadék tátong közöttünk és az egykori események között. Minden olyan távol van tőlünk térben és időben egyaránt, hogy alig értünk valamit abból, amit hallunk vagy olvasunk.

Bizonyára úgy vagyunk ezzel a jeremiási részlettel is, mint a szerecsenországi komornyik az ézsaiási próféciával: ha valaki meg nem magyarázza azt nekünk, semmiképpen sem értjük e szavakat. Pedig jó lenne megérteni, mert nem holmi legendáriumot olvasunk akkor, amikor kezünkbe vesszük a Szentírást, hiszen itt minden szó isteni ihletettséggel bír. Magyarán Istentől származik, aki valamiért fontosnak tartotta, hogy az utókor számára fennmaradjon.

A nagy kihívás mindig az, hogy megtaláljuk egy ilyen ősi történet vagy éppen prófécia aktualitását. Erre szeretnénk ismét vállalkozni, persze nem egymagunk, hanem annak támogatásával, Aki képes arra, hogy megnyissa előttünk az Ő titkait.

A történetben két próféta áll egymással szemben. E két prófétai jövendölés merőben eltér egymástól, úgy is fogalmazhatunk, hogy szöges ellentétben állnak egymással. Az egyik pusztulásról, a másik szabadulásról, jólétről és békéről beszél. Az egyik közülük álpróféta. De vajon hogyan lehet eldönteni, hogy ki az Úr prófétája?

Nekünk ma könnyű dolgunk van, hiszen olvasva e könyvet, hamar kiderül, hogy ki áll az igazság oldalán, de ott és akkor vajon mi alapján döntöttek az emberek?   

És mi a helyzet ma? Hogyan döntjük el azt, hogy valaki igazat szól? Isten prófétái nem mindig azt hirdették, amit a nép szeretett volna hallani.

Jelen esetünkben a nép szorult helyzetben van. A babiloni fogság, mint Isten büntetése nehezedik a vállukra. Jövőjük igen csak kilátástalannak tűnik. Ebben a kilátástalan helyzetben lép színre Jeremiás és Hananja. Az egyik azt hirdeti, amit a nép hallani szeretne, a másik pedig, amit az Isten szeretne hallani, amire az Úr kötelezi. Viszont a két próféta közül az egyik álpróféta.

És itt álljunk meg egy pillanatra. Próbáljunk erre a helyzetre úgy tekinteni, mint amiben mi magunk is sokszor voltunk már. Vagy elszenvedői voltunk a hamisságnak, vagy éppen a hazugság éltetői. Tudom, kemény szavak ezek, de éppen ezért kell elgondolkodnunk rajtuk.

Az ember a maga végső elkeseredettségében a hamis vigasztalásnak is örül, csak mondjon már valaki végre valami biztatót. Vajon ez a megoldás szorult vagy éppenséggel kilátástalannak tűnő élethelyzetekben?

Kétség kívül az egyik legnehezebb szolgálata egy lelkipásztornak a temetés, amikor mindenkit még érzékenyebben érint az igazság kimondása. Ilyenkor, empátiából sok mindent elhallgatunk. Még magyar szólásunk is erre kötelez: halottról vagy jót, vagy semmit. Így hát nem marad más: szépítünk, kozmetikázunk, hazudunk, mert ezt kívánják tőlünk.

Júda sem akarta hallani az igazságot, nem akarta hallani azt, amire Isten figyelmeztette Jeremiáson keresztül. Szegény Jeremiásnak ez jutott, nem csoda, hogy bíróság elé citálják és kihallgatják. Halállal akarják megbüntetni. Miért? Mert amikor az ellenség szorításába került a nép, akkor nem az Úr szabadításáról jövendölt, mint az álpróféta, hanem pusztulásról, ami be fog következni, ha a nép meg nem tér az egy, örök és igaz Istenhez.

A kérdés ma is így hangzik: vajon bedughatjuk-e a fülünket, hogy ne halljuk az igazságot? Bizonyára vannak, akik ezt válaszolják ma is: természetesen. De mi lesz ennek hosszú távon a következménye?

Az álpróféta azzal bíztatja a népet, hogy két esztendőn belül Isten összetöri Babilon királyának az igáját, azaz jön a szabadítás, illetve visszahozza az elhurcolt népet a fogságból a maga hazájába. Erre felel Jeremiás szinte ezekkel a szavakkal: bárcsak a próféta beszélne belőled. De nem így lesz.

Mintha Jeremiás az ördögöt festené a falra – ahogy mondani szoktuk. Neki ez a nehéz feladat jutott, s bármennyire is szeretné elhallgatni a szörnyű borzalmat, nem teszi, mert az Urat szolgálja. Nem mondhat mást, mint amire kötelezi őt az Úr. Nem azzal van elfoglalva, hogy mennyit esik majd a népszerűsége, hanem azt tartja szem előtt, hogy ne altassa ezt a népet, sőt ne engedje, hogy tovább is hazugságba ringassa magát.

A fogság nem azért következik be, mert Isten nem figyelt oda népére, hanem éppen ellenkezőleg: a nép nem figyelt oda arra az Úrra, aki lépten-nyomon arra figyelmeztette őket, hogy annak az életvitelnek, amit folytattak, komoly következményei lesznek. A nép azonban minden ilyen figyelmeztetést elengedett a füle mellett.

Jeremiásnak jut a keserűség ebben a szolgálatban. Majd kimondja a szomorú igazságot így válaszolva az álprófétának: „előtted minden próféta harcról, éhínségről, döghalálról jövendölt. De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesül”. (Jer 28,9)

Isten prófétáit mindig az igazolta, ha később beteljesült jövendölésük. Ebből lehetett tudni, hogy ők az Úr kiválasztott edényei voltak, nem pedig hamis próféták. Kemény ige ez, amit a 9. versben olvasunk.

Ma is vannak, akik hazug álmokba ringatják magukat vagy éppen másokat. A kérdés így hangzik: mi lesz ennek az ára? Vajon mi is hazugságba ringatjuk magunkat, mi sem akarjuk meghallani az isteni figyelmeztetést? Hazugsággal tompítva könnyebb elviselni a szomorú jelent? Ha nem nézünk szembe a realitással, az vajon segít túllépni a bajainkon?

Amikor egy orvos nem mondja el az igazságot egy betegnek, az vajon kinek használ? Amikor egy egész család hazudik, hogy ki ne tudódjék az igazság, az vajon kire van jótékony hatással?

Egészen bizonyos, hogy Jeremiás saját korában egy kellemetlen figura volt sokak számára. Annál az oknál fogva, hogy komolyan vette az Urat, s mindazt, amit reá bízott.

Sokban hasonlít a görög mitológia egyik személyére, Kasszandrára, aki bár megkapta a jóslás ajándékát, de mivel visszautasította Apollón isten szerelmét, Apollón megátkozta őt azzal, hogy senki se higgyen majd neki és egész életében ettől szenvedjen. Mintha Jeremiásnak is ez a sors jutott volna.

Lehet nagyon éles a kérdés, de talán érdemes rajta elgondolkodnunk, hogy Jeremiás helyébe tudjuk magunkat képzelni: vajon ajándék vagy átok Isten igéjének a hirdetése? Hiszen az IGAZAT kell képviselni egy olyan világban, ahol többnyire az emberek nem akarják hallani az igazságot, vagy jobban szeretik a féligazságokat.

Jézus a próféta keserű utódja – hányszor kesergett népe keményszívűségén. Nem is hallgattak sokan rá, mert az IGAZSÁG, amit képviselt, nagyon fájdalmas volt az emberek számára.

Vajon van-e vevő ma erre az igazságra? Van-e olyan közöttünk, aki végig tudja hallgatni az Urat, aki meg is szívleli azt és utána meghozza a helyes döntést? 

Pataki Levente

 

      

Read 794 times
More in this category: « Büszkeség és balítélet
TOP
Látogatók