DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
September 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Monday, 11 June 2018 16:24

Büszkeség és balítélet

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Ézsaiás 55,1-5

Alapige: Lukács 4, 23-30

Amikor a ma embere az evangéliumi híradásoknak köszönhetően hirtelen ott találja magát a Jézus korában, minden valószínűség szerint nagyon könnyen ítélkezik az egykori társadalom felett, akik elutasítóan léptek fel a Messiás ellen, mindegyre elfogadható bizonyítékokat követelve.

Ha jól megvizsgáljuk az egykori eseményeket, akkor nagyon világosan láthatjuk azt, hogy egyáltalán nem a bizonyítékokkal volt a gond, hanem sokkal inkább az emberek kicsinyhitűségével és azzal a magabiztos gőggel, aminek birtokában egyáltalán nem érezték azt, hogy nekik szükségük lenne bármilyen szabadítóra.

Sokakról lepergett Keresztelő János figyelmeztetése, aki arra szólította fel a Messiást váró tömegeket, hogy el kell készíteni az érkező útját. Mi volt ennek az előkészületnek a módja? Mindenek előtt az önismeret és az abból származó igazság felismerése, nevezetesen a bűntudat, bűnbánat és az ezekből következő megtérés.

Be kell látnunk, hogy a helyzet nem sokat változott az évezredek során. Ma is nagyon sokan élnek úgy, hogy közben elutasítják Istent. A keresztyénnek mondott Európa nagy része ma ebben a csónakban evez. Száműzi a Teremtőt az életéből, miközben nem akarja észre venni, hogy az istentelen életnek milyen súlyos és beláthatatlan következményei vannak.  

A nyugati jóléti társadalom jobban bízik a saját anyagi javaiban, mint abban, Akitől mindezeket kapta.

De hagyjunk fel mások kritizálásával, inkább magunkra figyeljünk ez ige kapcsán, s keressük meg azt, hogy hol vagyunk mi jelen ebben a történetben. Valljuk meg őszintén, hogy gyakran keressük mi is saját életünkben azokat a csodákat, amelyek egyszer s mindenkorra megerősítenek bennünket Krisztusba vetett hitünkben. Az a tény, hogy egyesek még mindig nem látják, vagy nem akarják látni mindezeket csak egy valamiről árulkodik: kivagyiságuk és gőgjük nem engedi meglátni az igazságot.

Nagy kérdés tehát, hogy miként közelítünk akár ma is Istenhez? Ne feledd az ének figyelmeztetését: ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ad.

Jézus nyilvános színrelépése előtt a Lélektől támogatva hatalmas próbán megy keresztül a pusztában, amikor három ízben is megkísértetik. Az akadályokat legyőzve az Atyába vetett hűségéről tesz bizonyságot. Közvetlen megkísértése után visszatér oda, ahol felnevelkedett, Názáretbe. Ellenben ami itt történik, megerősíti azt a tényt, amit maga Jézus is felidéz: egyetlen próféta sem lehet kedves a maga hazájában.

Míg alig ötven km-re szülővárosától Kapernaumban ámulattal, imádattal és hittel fogadták, addig odahaza a saját ismerősei, egykori gyermekkori játszótársai és saját rokonai is nem láttak benne mást csak Józsefnek, az ácsnak a fiát. Érthető ez? Úgy gondolom igen, ma sincs ez másként. Isten elhívott szolgáinak továbbra is a legnehezebb dolguk odahaza van, azok között, ahol felnőtt, akikkel együtt rúgta a port. Ezért csak kevesen vállalkoznak ma is arra, hogy szülőhelyükön vállaljanak szolgálatot.

Még Jézusnak sem sikerült eltávolítani a hályogot azok szeméről, akik csak úgy ismerték és továbbra is csak úgy akarták őt látni, mint József gyermekét.

Jézus, amikor hazatért, szokása szerint a zsinagógába ment, ahol odaadták neki az ézsaiási tekercset, hogy felolvasson belőle. Ő megkereste azt a helyet, ahol a próféta a Messiásról jövendölt és felolvasván azt, ezeket mondta: ma teljesedett be az Írás a fületek hallatára. El tudom képzelni az értetlenséget, ami ekkor kiült az ott lévők arcára. Emberileg nem is lehetett másra számítani.

Ezek az emberek teljesen összezavarodtak, hiszen meg voltak felőle győződve, hogy ők ismerik a leginkább Jézust, hiszen közülük való. Mégis ez a történet azt erősíti meg, hogy éppenséggel ők ismerték a legkevésbé. Jézus ellenben nagyon jól ismer mindnyájunkat. Jól ismerte a názáretieket, de azokat is, akikkel először találkozott földi útja során. És jól ismer téged is. Vajon te mennyire ismered Őt? Kinek vallod, kinek tartod: csak egy ács fiának, egy prófétának vagy Isten Fiának?

Készen állsz-e arra, hogy ha az ő személye még jelentéktelen számodra, akkor igyekezz őt megismerni?

Azok, akik úgy vélték, hogy mindent tudnak Jézusról és ismerik őt, azt kérték, hogy ne habozzon, hanem amit megcselekedett Kapernaumban, azt tegye meg a saját hazájában is. Jézus egy furcsa mondást idézett: orvos, gyógyítsd meg magad!

Vajon mit kell ezalatt érteni? Elsősorban azt, hogy ahhoz, hogy ugyanazokat megcselekedje szűk hazájában, amit másutt megcselekedett, először ezek a „közeli ismerősök”  be kellett volna ismerjék, hogy nekik szükségük van orvosra, azaz Jézusra. Ellenben pontosan ez volt az egyik akadály, hogy nem érezték szükségét annak, hogy Ő, mint orvos gyógyítson közöttük. Ezért idézi Jézus azt a közmondást, ami végül is egyfajta válasz volt az ő felvetésükre: gyógyítsa meg magát.

Ezek az emberek mindenféle bizonyítékkal az oldalukon nem tudtak és nem is akartak elvonatkoztatni attól, hogy az ő Jézusuk egy ács fia. Innen közelítve meg tehát a kérdést, semmilyen bizonyíték sem vitte volna előbbre ezt az ügyet ilyen felfogással és meggyőződéssel.

Jézus másik válasza a kérésükre két ószövetségi történet felidézése volt, ami nem hogy oldotta volna a feszültséget, hanem még inkább generálta azt. Jézus tulajdonképpen éppen hallgatósága szűklátókörűségét akarta kritizálni a két példa által rámutatva arra, hogy Isten hiába küldte el az ő prófétáit saját népéhez, mert a pogányok mindig nyitottabbak voltak arra, hogy megértsék és elfogadják Isten üzenetét.

Az egyik történet, amit Jézus idézett a sareptai özvegyasszony és Illés esete volt. Mi történt ott? Nagy éhínség volt a vidéken, ahol megjelent Illés próféta is az özvegyasszonynak egy furcsa kéréssel. Ennek az asszonynak már nem maradt csak egy marék lisztje, amit el akart készíteni magának és a fiának, hogy utána felkészüljenek a halálra, de a próféta azt kérte tőle, akit azelőtt még soha nem látott, hogy először neki készítsen belőle egy lepényt. Igaz egy ígéretet is hozzáfűzött: ha ezt megteszi utána megoldódik számára az ennivaló kérdése.

Miért bízott feltétel nélkül az asszony Illésben? Ha a názáretiekhez lett volna hasonló ez az asszony, akkor először azt kérte volna, hogy töltse meg az éléskamráját. De nem ezt tette. Bízott abban az Istenben, akit Illés emlegetett ígérete kapcsán. Miért? Mert felismerte mérhetetlen szegénységét és rászorultságát. Ha visszautasítja a prófétát, akkor valóban nem maradt volna más számára, mint a marék liszt és az azt követő halál biztos eljövetele.

Ez a történet nagyon aktuális volt a názáretiek számára. Ők bizonyítékot akartak, ellenben Jézus azt állította, hogy minden bizonyíték adott, nekik csak bízniuk kell. Be kellett volna ismerniük saját szegénységüket és kérniük kellett volna Jézust, hogy legyen az ő szabadítójuk is. De ez nem ment. Semmit sem veszítettek volna, ha kiderül, hogy Jézus csaló, így ellenben mindent leveszítettek.

A másik történet szintén egy olyan emberről szól, akinek fel kellett ismernie, hogy gyógyulásának egyetlen útja, ha hallgat Elizeus próféta szavára és megfürdik a Jordánban. Először nagyon megalázónak tartotta, később ellenben belátta, ez az egyetlen esélye.

A názáretiek képtelenek voltak elfogadni azt a tényt, hogy Jézus az egyetlen esélyük, mert nem akarták azt felismerni, hogy az Isten felé vezető egyetlen út az a bűnbánat útja és annak felismerése, hogy az embernek minden nap van mit megbánni Isten színe előtt.

Ez a történet újra elgondolkodtat. Ki vagyok, milyen szegénységeim vannak, mennyire vagyok ráutalva Isten kegyelmére? Ne feledjük, csak nekünk van veszteni valónk ellenben, ha kinyitjuk szemünket, megmenekülhetünk. Kérjük Istent, adja vissza látásunkat, hogy rádöbbenjünk, honnan is kell kimenekülnünk.

Pataki Levente

Read 871 times
TOP
Látogatók