DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 08 October 2017 15:42

K(m)ivel indul a reggeled?

Rate this item
(0 votes)

8Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.

(Zsolt 143,8)

Mivel indult a mai napod? Fel tudod egy kicsit ezt most idézni? Mivel még friss az emlék, minden bizonnyal nem ütközik különösebb akadályba mindez. Esetleg arra is emlékszel, hogy mivel indult a tegnapi napod vagy, hogy általában hogyan indul egy napod?

Miért kérdeztem rá most erre? Mert úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy jól bejáratott szokása a reggeli ébredéssel kapcsolatosan. Sokan vannak, akik úgy vélik, míg a reggeli kávéjuk illatát meg nem érzik, addig nem is léteznek. Sokan egy másik gombot keresnek, ahogy a szemük kinyílik, nem a kávéfőző gombját, hanem a tv vagy rádiókészülékét.

Szép számmal akadnak olyanok is, akik úgy vélik, hogy valamiről lemaradnak, ha ne tudják, mi történt a nagyvilágban vagy éppen milyen időre számíthatnak azon a napon. Mások a közlekedési hírekkel vannak elfoglalva, mert egyáltalán nem mindegy, hogy aznap reggel mennyi időt fognak eltölteni a reggeli csúcsforgalom kellős közepén.

Jó szerivel akadnak olyanok is, akik meg vannak arról győződve, hogy a világ vezető hírei közé tartozik az a tény is, hogy ők most éppen hol tartózkodnak, mit reggeliznek, hogyan érzik magukat, hogy úton vannak vagy még az ágyban, s igyekeznek ezt villámgyorsan a közösségi oldalon nyilvánossá tenni.

Akik az utolsó pillanatig szeretnek az ágyban lustálkodni, azok minden reggel komoly versenyt futnak az idővel, hogy elkészüljenek és útnak induljanak. Sorolhatnám még a reggeli példákat, de itt megállok. Azt hiszem e néhány példában sokan magukra ismertek. Azért azt is el kell mondanunk, hogy a napunkat nagyban meghatározza az a tény, hogy hogyan indult a reggelünk. Vajon az előbb felsorolt példák is hozzájárulnak mindehhez? Én úgy vélem, hogy valamelyest minden bizonnyal.

Itt van ma előttünk egy ember, Dávid a zsoltáros, aki elárulja nekünk, hogy általában ő hogyan ébredt, hogyan indult egy napja, mi volt az, amire odafigyelt, ami meghatározta vagy éppen rányomta bélyegét az egész napjára. Mi volt az ő titka?

Jó reggel hallasd velem kegyelmedet, mert benned bízom.” Dávid számára a nap Istennel indult. Fontos volt számára, hogy hallja, s elsősorban meghallja Őt. Hallasd velem kegyelmedet – vagy hadd haljam minden reggel, hogy hűséges vagy (új ford.) - mondja a zsoltáros. Vajon számunkra ez ma mennyire fontos, hogy minden reggel halljuk Őt?

Tudom, hogy az esetek többségében, most azt mondjuk, hogy ebben a rohanó világban a reggel egyáltalán nem alkalmas erre, mert akkor annyi a teendő. Az előbbi példákból, amelyekben sokan magunkra ismertünk, azt láttuk, hogy az embernek mindig arra van ideje, amire időt szakít. Érdemes volna egyszer lejegyezni, hogy a reggeli nagy lótás-futás közben, mennyi időt rabol el tőlünk, vagy éppen mennyi időt szánunk az előbb említett dolgokra. Reggeli kávézás, tévézés, rádiózás, telefonozás, internet, stb.

Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a reggel indulása mélyen rányomja bélyegét az egész nap hangulatára, akkor vajon miért akarják sokan magukat megfosztani attól, hogy Isten maga határozza meg aznapi hangulatukat? Olcsó kifogás, hogy éppen erre, pontosabban Reá nem jut sosem idő.

Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, jó reggel hallasd velem kegyelmedet. Talán éppen ez zavar, vagy ez nem hagy bennünket nyugodni, hogy Őt hallgassuk reggelenként. Eszünkbe juttatja, hogy kik is vagyunk valójában. Elénk tárja hűtlenségünket, amikor lelkünket azzal nyugtatjuk, hogy majd este, vagy a következő napon, majd vasárnap igyekszünk Reá figyelni. Vajon mivel kerülne több időbe egy reggeli igeolvasás, mondjuk egy kávé elkészítésénél és elfogyasztásánál? Ha őszinték vagyunk, akkor be kell látnunk, hogy semmivel sem, sőt.

Van valami lényeges abban, amit Dávid megfogalmaz: ő azért keresi minden reggel az Úr hangját, mert benne bízik. Tudja, hogy nélküle semmi az élete, az ereje. Minden bizonnyal nem szoktunk ezekkel a gondolatokkal minden reggel szembesülni, legfeljebb csak akkor, ha bizonyos értelemben sarokba állít bennünket. Lehetséges, de nem minden emberre jellemző mindez. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy itt Dávidról is lehet sejteni, hogy szorult helyzetben van. Az ő életének ismeretében elmondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel mindez összefüggésben van azzal, amikor Saul haragja elől menekül és bujdosik.

De talán éppen ezek a nem mindennapi helyzetek kellene, hogy elgondolkodtassanak bennünket arról, hogy kiben illetve miben bízunk. Isten Igéje számos alkalommal rámutat arra a sajnálatos tényre, hogy mi emberek minden tekintetben egyformák vagyunk, s egyre-másra ugyanazokat a hibákat követjük el sorozatosan. Sokszor csodálkozunk rá arra, hogy adott esetben vajon miért volt szüksége a választott népnek annyi figyelmeztetésre, hogy végre rádöbbenjenek saját hűtlenségükre és olyan nehezen vesszük észre ilyenkor, hogy ezek az események újra meg újra megismétlődnek a mi életünkben is.

Vannak hullámvölgyek, amikor újra megtanuljuk a kezünket összekulcsolni, vagy amikor éppen attól szenvedünk, hogy olyan régen nem beszélgettünk már Vele, hogy imádkozni is elfelejtettünk, s nem találjuk a szavakat, amivel megszólíthatnánk az Urat. Ilyenkor talán nem okoz gondot, hogy szűkre szabott időnkből értékes perceket töltsünk el Vele.

Úgy vélem, jó minden reggel tudatosítanunk magunkban: Uram, én benned bízom. Viszont azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy ha ez így van, az miben mutatkozik meg az én életemben? Keresem Őt naponta, töltök-e az Ő társaságában minőségi időt, vagy elintézem a Vele való kapcsolatomat a vasárnap délelőtti istentisztelettel?  

Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor útmutatás nélkül semmire sem megyünk. Vannak pillanatok, amikor egyszerre több lehetőség, több megoldás, több út is lehetségessé válik, de elbizonytalanít bennünket az a tény, hogy nem tudjuk, melyik lenne a legjobb választás a mi esetünkben.

Dávid is ezzel a gonddal küzd: ismertesd meg velem, melyik úton járjak. Számtalan alkalommal voltam már ilyen helyzetben, amikor arra vártam, hogy Isten ismertesse meg velem azt az utat, amin nekem járnom kell. Az élet számtalan alkalommal döntés elé állítja az embert és egyáltalán nem mindegy, hogy mi hogyan döntünk, és mit választunk.

Minden nap döntenünk kell. Minden nap válaszolnunk kell egy nagyon fontos kérdésre, kivétel nélkül minden nap. Ez pedig annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy kinek szolgálunk? Kinek az útján kívánunk járni minden egyes nap? Hiába tudjuk a választ, hogy természetesen az Isten útján, mert mi magunk is tudjuk, hogy mindennapi emberi kapcsolatainkban nem éppen ez tükröződik.

Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy Isten minden egyes esetben a mi javunkat akarja. Ennek nincs szebb bizonysága, mint az Úr Krisztus, akit értünk odaadott. Éppen ezért fáj annyira Neki, ha mi ezt nem viszonozzuk azzal, hogy hűségesek maradunk Hozzá.

Dávidnak volt egy kemény mozgatórugója: lelke Istenhez vágyódott. Vajon mennyire vágyódik a mi lelkünk Őhozzá? Mennyire kívánkozik a lelkünk benne megnyugodni? Reggelente az tölti ki a perceinket, ami után vágyódunk, amit igazán kívánunk, s azt is látjuk, hogy mennyire a rabjává tudunk lenni valaminek. Függőségben élünk sokan, amelyek között vannak káros és vannak ártalmatlan függőségek is.

Mai igénk ismeretében az a nagy kérdésünk, hogy vajon kialakul-e életünkben az ige-függőség? Megértjük-e végre, hogy életünk minden perce Istentől függ, ezért érdemes minden reggel Hozzá fordulni és tanácsot kérni arra nézve, hogy melyik úton járjunk. Induljon minden reggelünk Istennel és az Ő igéjével, hogy el ne tévedjünk, s hogy mindig hozzá érkezzünk vissza, haza.

Pataki Levente

Read 64 times Last modified on Sunday, 08 October 2017 15:45
TOP
Látogatók