DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
December 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 03 December 2017 06:45

Magunkra ölteni Krisztust

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Zsolt 24

Alapige: Róm 13,11-14

 

11Ezenfelül tudjátok, hogy az idő sürget: ideje már az álomból felébrednetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. 12Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

Egyeseknek az idő múlik, másoknak telik. De akár így, akár úgy, az idő, mint olyan, megállíthatatlan. Senkinek sem áll hatalmában az időt befolyásolni. Nem tudjuk a homokórát megállítani. Ahogy egy élet megfogant az anyaméhben, az óra elkezd ketyegni. Istennél el van határozva a megszületése, mert mindennek rendelt ideje van. Világra jöttével elindul a földi időmérő óra, és senki sem tudja, hogy mikor fog megállni. Csak egyedül annak Teremtője, az Isten tudja, hogy az óramutató mikor üti el az utolsó másodpercet is.

Az ember néha megáll egy-egy pillanatra és elgondolkodik: múlik vagy telik az ideje? Azok érzik úgy, hogy múlik, akik annak az érzésnek a szorításában élik földi életüket, hogy mindaz, amire itt szert tettek és összegyűjtöttek, ami itt pillanatnyi örömet szerzett, azt nem tudják majd magukkal vinni, ha majd eljön amaz óra.

És vannak, akik számára az idő telik, beteljesedik, kiteljesedik, kikerekedik, nem pedig elfogy. Ők azok, akik hittel élik meg mindennapjukat úgy, hogy közben az Isten ígéreteire várnak.

Pál így figyelmeztet ma mindenkit: az idő sürget. Vajon mindenkit sürget vagy vannak kivételek alóla? Te hogy érzed?

Vannak ráérős emberek, akik folyton mindenhonnan elkésnek. Őket nem különösebben tudja zavarni az idő múlása. Azonban ha egyszer valahova úgy kell elérniük, hogy semmiképpen sem késhetnek el, hát bizony komoly harcot vívnak a saját idejükkel, mert életükben nem ahhoz igazodtak, amire itt az ige is figyelmeztet, hogy az idő sürget. Mindig ráértek, senki se sürgesse hát őket. De vannak olyanok is, akik mindig korán kelnek, állandóan futnak valahova, és ennek ellenére ők is mindig elkésnek. Egyik sem egy megnyugtató állapot. 

Adventben mégis ez az ige, - az idő sürget - mintha nagyobb aktualitást kapna. No, nem arra nézve, hogy az ember nehogy elszalassza az ünnepi bevásárlást. Arra figyelmeztet ugyanis, hogy ideje végre felébrednünk. Ez nem holmi kora reggeli költögetés kíván lenni, amikor az ember még legszívesebben pihenne egy kicsit, hanem az a folyamat, amit egyesek olyan sokat emlegetnek az egyházon belül: ébredésre van szükség. Lelki ébredésre.

Valóban jó lenne egy kicsit megmozdulnunk és észrevennünk azt, hogy mivé változtatott bennünket ez a világ és az a felfogásunk, hogy csak rosszabb ne legyen. Aki szeret nagyokat aludni, az roppant dühös tud lenni arra, aki reggel valamilyen indokkal elkezdi költögetni. Egy kicsit az az érzésem, hogy mi sem szeretjük, ha az ige elkezd bennünket felébreszteni.

Mi is szívesebben alszunk, mert addig sem kell tudomást vennünk arról, ami körülvesz bennünket. Pedig ha nem mérlegelünk néha, ha nem készítünk leltárt életünkről, ha nem nézünk szembe a hiányosságainkkal, ha nem veszünk tudomást a valóban fontos dolgokról, és nem helyezzük a háttérbe a másodlagos dolgokat, akkor bizony nagy lesz életünkben a sötétség, és a sötétben az ember bizony könnyen el tud veszni.

Azt mondja Pál a rómaiaknak, hogy most közelebb van hozzátok az üdvösség, mint amikor hívőkké lettetek. Ha ez igaz volt ott, akkor mennyire igaz itt és ma mintegy kétezer évvel később. Az üdvösség, a szabadulás órája Krisztus második eljöveteléhez van kötve. És ez most valóban közelebb van hozzánk, mint két évezrede, annak ellenére, hogy még mindig nem ismerjük az Isten órájának az állását.

Vajon mi hívők vagyunk, vagy azzá lettünk már? Van, aki kikéri magának ezt a jelzőt, mondván: én nem vagyok hívő! Református vagyok. Ezzel vajon azt akarja az illető mondani, hogy a református ember nem hisz? Vagy nem úgy hisz, vagy esetleg nem abban hisz, mint a hívő? Ne féljünk ettől a jelzőtől, ami egy ideje pejoratív értelmet kapott a mi szóhasználatunkban. Merjük bátran használni magunkra ezt a jelzőt, merjük odahelyezni a reformátusságunk mellé és ne tartsunk attól, hogy megfertőz bennünket. Merjük hívő reformátusként megélni a hitünket. Legyen élő hitünk és ne pedig begyepesedett hagyományokba gyökerezett szokásaink.

Az apostol az idő múlását és sürgetését abban látja, hogy lassan elmúlik az éjszaka és beköszönt a világosság. Nem hiába múlik a karácsonnyal a sötétség, hiszen Krisztus érkezését követően, - Aki maga a Világosság - a nappalok elkezdenek hosszabbodni és a sötétség egyre inkább veszít az erejéből. Adventi várakozásunk és annak kiteljesedése – persze csak azok számára, akik valóban várják Őt – valóságosan is azt jelenti, amiről itt Pál beszél, hogy lassan múlik az éjszaka, a nappal pedig közel van.

Vessük el a sötétség cselekedeteit. Így szól az egyik bátorítás. Magyarán nem élhetünk úgy, mintha nem lenne második eljövetel, nem lenne szabadítás, és azért tegyük hozzá, mintha nem lenne ítélet. Hiszen mindannyian valljuk az Apostoli hitvallásban, hogy Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat egyaránt. Nagyon nehéz „kivetkőznünk”abból, amik valójában vagyunk. Nehéz megszokott és berögződött rossz cselekedeteinktől megszabadulnunk. Annyira hozzá tudunk szokni a sötétséghez is, hogy már különösképpen nem zavar bennünket, csak ha hirtelen világosság támad. Ilyenkor a fény nagyon tudja bántani a szemünket.

Annyira hozzá tudunk szokni a sötétség cselekedeteihez, hogy észre nem vesszük, amikor azokat elkövetjük. Úgy gondoljuk, hogy az még belefér a keresztyénségünkbe. Vajon Istennek is ez a véleménye? Gondolkodtál már azon, hogy mi minden fér ma el a keresztyénnek nevezett életvitelben? Az apostol a teljesség igénye nélkül, felsorolt néhányat azok közül a cselekedetek közül, amit kerülnie kell a krisztusszerű embernek úgy, mint: dorbézolás, részegeskedés, bujálkodás, kicsapongás, viszálykodás, irigység.

 A skála nem teljes, de azt már látjuk, hogy ezek között az említett dolgok között van olyan, amivel már találkoztunk életünk során. Talán meg sem gondoltuk akkor, hogy ez nem fér el, vagy nem fér össze a tisztességes keresztyén életformával. Sajnos a skálát lehetne bővíteni sok egyéb, rossz szokásunkká vált cselekedetünkkel.

Ha ma keresztyén közösségünkben példaképeket keresnénk, nehéz dolgunk lenne, mert ha még mindig a Biblia a zsinórmérték, akkor bizony kevés a minden tekintetben tiszteletre méltó életet folytató keresztyén közöttünk. Tudom, ez egy nagyon fájdalmas megállapítás, de mielőtt bármit is hozzáfűznénk, gondolkodjunk el mindezen.

Keresztyénségünk lényege még mindig ugyanaz, mint amiben Krisztus azt meghatározta. Ez akkor sem fog változni, ha a világ tízszer ilyen gyorsan fog fejlődni a maihoz képest. Nem a világnak kell megváltoztatnia a keresztyénséget, hanem a keresztyénség kellene, hogy megváltoztassa a világot. Mert a levesnek sem a fazék adja meg az ízét, hanem a só. Mára, mintha a só elveszítette volna az ízét.   

Ma is éppoly érvényesek az apostol figyelmeztető gondolatai: öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust. Ez azonban nem egy farsangi öltözet, nem egy amolyan télűző rigmusokat skandáló népszokás. Ez életforma, ami megkövetel az embertől bizonyos szabályokat, és nem ismer megalkuvást. Gyűlöli a langymelegséget, márpedig ki kell mondanunk, hogy mai keresztyénségünk nem hév, nem forró, nem ég, hanem csak pislákol. Nyugat-Európában már szinte kihalásra van ítélve.

Milyen a te krisztusi öltözeted? Képviseled az Ő világosságát ebben a sötét világban? Megízesíted keresztyénséged jó ízével környezetedet? Példaképpé tudsz-e lenni ott ahol élsz? Milyen példát látnak tőled a gyermekeid és az unokáid?  Ügyelj, ha értékrendedben jól megfér egymás mellett a hűség és a bujaság, a káromkodás meg a zsoltáréneklés, a tisztesség és a tisztességtelenség is, azzal nagy zavart okozol ám gyermeked lelkében. Így azt gondolja majd, hogy mindezek együtt jellemzik a keresztyén életvitelt. Pedig nem!

De az is könnyen megeshet, hogy éppen a te kétszínűséged miatt fogja kerülni a templomi közösséget.

Öltsd magadra a Jézus lelkületét és minden egyéb indulatot, ami ott benned él, ítélj szemétnek és kárnak.  

Pataki Levente

 
Read 28 times
TOP
Látogatók