DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Monday, 19 December 2016 15:50

Közel az Úr

Rate this item
(1 Vote)

4Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! 5A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! 6Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. (Fil.4,4-7)

 

Aki az apostol fenti sorait olvassa, és nincs tisztában életének fontosabb állomásaival, az el sem tudja képzelni, hogy ezek a bíztató, bátorító gondolatok, -  amiket átitat az öröm és a feltétel nélküli Isten iránti bizalom – milyen körülmények között íródtak. Ugye, te sem gondolnál arra, hogy ezek a gondolatok egy szabadságától megfosztott és hitéért, meggyőződéséért bebörtönzött embertől származnak? Pedig így van.

Aki nem ismeri Pált, az könnyen jut arra a következtetésre, hogy minden bizonnyal egy megbomlott emberi elme szüleménye mindez, amiről itt olvasunk. Hiszen nincs ember, akit ha megpróbál az élet, ha megfosztják a szabadságától, így tudna másokat bíztatni, bátorítani. Ez a néhány sor remekül megvilágítja azt a tényt, hogy mit jelentett az apostol életében az Úr visszajövetelére való várakozás. Kétség kívül e mondatok közül kiemelkedik egy rövid, de annál hangsúlyosabb gondolat: az Úr közel!

Vajon hányan érezzük éppen most ugyanezt?

Ennek az apostoli megállapításnak úgy érzem, két oldala van: az egyik, hogy közel érzem magamhoz Őt, érzem és elvezem támogatását, erejét. Naponta átélem ennek a közösségnek az apró csodáit. A másik pedig, hogy érzem, közel már az idő, amikor visszajön hozzánk. Vajon mit kezd ma mindezzel a 21.század embere?

Vajon ellentmondásos mindez, hogy egy magára hagyott szenvedő ember le tudja írni ezt a buzdítást egy közösség felé, hogy tanuljon meg mindenkor örülni? Számára nem a külső körülmények jelentették az örömet, hanem egy olyan belső lelki kincs, amit senki sem vehetett el tőle.

Ismerjük azt a kifejezést, hogy hangulat-ember. Általában azokra értjük, akiknél a hangulatuk, a külső tényezők határozzák meg a másik emberhez vagy éppen Istenhez való viszonyulásukat. Pálnál mindez, mintha fordítva működne. Ami őt hajtja, motiválja és meghatározza, az a belső lelki alkata, a belső hangulata, az a meggyőződése és hite, hogy közel van az Úr eljövetele. Milyen nagy szükség lenne ma ilyen lelkületű keresztyénekre, akiket külső körülményeik ellenére a hitük és meggyőződésük határozna meg.

Pál meg van győződve arról, hogy Jézus közel van azokhoz, akik hisznek benne. A damaszkuszi út óta neki már nincsenek kétségei és fenntartásai Krisztussal szemben. Egy életre meghatározó maradt számára az a mély benyomást keltő és igazi fordulatot eredményező találkozás. Erről szeretne most másokat is meggyőzni, amikor ezt mondja: semmiért se aggódjatok. Jó lenne megfogadni a tanácsát, csakhogy ehhez szükségünk lenne egy olyan mély krisztusi benyomásra, mint amit az egykori Saulra tett az Úr.

Annak az örvendezésnek, amire Pál felszólít bennünket, van egy régmúltra visszatekintő alapja: ez pedig az, hogy Isten egészen közel jött hozzánk és láthatóvá tette magát számunkra az Ő Fiában, hogy helyrehozza mindazt, amit az első Ádám elrontott. Továbbá azt is kihangsúlyozza, hogy aki hisz Krisztusban, abban ugyanazon indulatnak kell lakoznia. Hiszel te az Isten Fiában? Ez azt jelenti, hogy olyan a lelkületed is, mint az Övé?

Azt mondja az Írás, hogy mióta Jézus testben eljött hozzánk, azóta még közelebb van az Isten a hívőkhöz. Akihez pedig közel van, azzal könnyebben megérteti akaratát. Továbbá az is hangsúlyt kap, hogy aki hisz Benne, abban valóságosan is ott lakozik. Ezt Pál meg is fogalmazza egyik levelében. Ez egy nagyon szoros szeretetkötelék.

Jézus gazdag volt, de lemondott erről a gazdagságról, hogy nekünk szolgálhasson. Nem könnyű szegénynek lenni, de lemondani a gazdagságról a szegénységért cserébe a legnehezebb. Embert próbáló feladat. Jézus értünk lett szegénnyé, hogy az olyan nyomorultakon, mint amilyen én is vagyok, segítsen.

Ádámnak az volt a főbűne, hogy olyan akart lenni, mint Isten. Jézus pedig azért jött, hogy az Istentől elszakadt embert újra az Ő gyermekévé tegye. Jézust nem megalázták, hanem Ő maga alázta meg önmagát, hogy rajtunk bűn-koldusokon segítsen. Azért lett szegény, hogy mi az Isten gazdagságából részesedjünk.

Az igazi öröm forrása, amiről itt Pál beszél az a Krisztusba vetett hit és bizalom. Az élet örömét, a békességet és a megváltást keressük? Az Jézusnál van. De még jobb így fogalmazni, hogy az maga Jézus. Amikor valaki megtalálja Krisztusban az öröm, a béke forrását, amikor rátalál Benne az igazságra és az útra, akkor nem keres tovább.

Pál azt is vallja itt ebben a levélben, hogy Ő a Krisztus fogja, nem pediglen Néró császáré, amivel ismételten azt akarja kifejezésre juttatni, hogy élete nem a császár kezében van, hanem a Király kezében. Az apostol ezért a Királyért van láncra verve, de örömmel vállalja ezt a fogságot, mert bármilyen furcsa és ellentmondásos ez a mondta, ez jelenti számára az igazi szabadságot.

Pál a cellájában nem volt egyedül, mert Jézus ott volt a közelében. Előtte nincs olyan zár, amit ne tudna felnyitni. Jézus ma ott van mindenki közelében. Itt van velünk is, de ott van a gyászolókkal, a betegekkel, a keresztet cipelőkkel, a halál árnyékának völgyében járókkal, egyszóval mindenkivel. Vajon te meglátod-e Őt azzal a belső látással, amivel az apostol is látta, s maga mellett tudta Őt?

Pál beszél itt egy olyan dologról, ami akadály lehet a hívő ember számára abban, hogy a Krisztusban való öröme kiteljesedjék, ez pediglen az aggódás. Sok esetben bizony a hívő ember jobban aggodalmaskodik, mint a hitetlen. Talán sokan magunkra ismerünk. Az ilyen ember életébe az Isten helyébe a gond-isten lépett. Vajon sikerül-e levetkőznünk az aggodalmaskodást, nem kicsinyelve le Istent, hogy nem tudja megoldani gondjainkat.

Az imádságban nem megszerezni akar valamit, meg kikényszeríteni az az ember Istentől, aki Krisztusban így hisz, hanem feltárja a szíve indulatait. Az nemcsak hozzáteszi, hogy legyen meg Uram a te akaratod - mert benne van a Bibliában, hogy illik ezt hozzámondani, mert azért mégis úgy jobb -, hanem egészen komolyan gondolja. Uram, ha ez nem a te akaratod, nehogy már megadd, mert csak baj lesz belőle. Dehogy akarom, ha ez nem a te akaratod, ha nem egyezik meg azzal. Nem ez a szabadság?

Nekem az a személyes tapasztalatom, ha így tudtam imádkozni - nem mindig tudok sajnos -, de amikor így tudtam imádkozni, úgy emlékszem, hogy nem volt olyan, amit ne kaptam volna meg.

Pál végére hagyja ezt a szót, hogy az Isten békessége, a békesség. Az a békesség, amely az Istentől van, az valóban minden értelmet felülhalad. Pált megkorbácsolták, börtönbe vetették, a legkilátástalanabb helyzetben van. Van egy kis szünet, végiggondolja, hogy mi történt, s aztán elkezdenek Istent dicsőítő éneket énekelni. Vagyis, akinek ilyen békessége van, azon nem fog semmi. Az megfoghatatlan, kikezdhetetlen és kiirthatatlan.

Pataki Levente

 

 
 
Read 2295 times Last modified on Monday, 19 December 2016 15:56
TOP
Látogatók