DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Saturday, 31 December 2016 13:12

Hittel elfogadni mindent

Rate this item
(0 votes)

Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem mondott Jób olyat, amivel vétkezett volna.

(Jób 2,10b)

„Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje, telék el a mulandóságnak…”

Sok református templomban csendül ma fel, esztendő utolsó óráiban énekeskönyvünk fenti sora. Vajon ki milyen szájízzel hagyja a háta mögött az elmúlt év 365 napját? Bizonyára csak kevesen mondhatják azt el egy év leforgása után, hogy őket nem érte semmilyen próba vagy nehézség. A kérdés most nem így tevődik fel, hogy ki az, aki jó évet zár, hanem sokkal inkább így: hogyan állsz ma oda Isten színe elé azzal, amit nem te választottál magadnak?

Bizony egy-egy esztendő sok mindent hozhat az ember számára, és még az is könnyen meginoghat, aki meg van győződve arról, hogy biztosan áll. Milyen alapokon állsz ma, az esztendő utolsó óráiban? A válaszodból sok mindenre fény derül, mint ahogy Jób válaszából is kitűnik, hogy milyen fundamentumra építette az ő lelki házát.

Minden bizonnyal Jób életének legsötétebb és legveszteségesebb éve akkor volt, amikor elvesztette a szeretteit, az egzisztenciáját és végül a saját egészségét. Ennél rosszabbat az ember el sem tud képzelni – Isten mentsen tőle! – szoktuk mondogatni. Van ebben a történetben a sok veszteség és szomorúság mellett még egy nagyon fájdalmas mozzanat, éspedig a segítő társ gondolkodása. „Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!” Nagyon fájdalmassá tud válni, amikor az embernek az Istentől kimért keresztjének súlyát úgy kell cipelnie, hogy közben magára marad, és még a családja sem támogatja lelkileg. Ilyen helyzetbe sokszor kerülhet egy család, amikor az egyik fél még nem veszítette el az Úrba vetett hitét, de közben a másik áldozatává lett a világi gondolkodásnak, és úgy beszél, mint „ahogy a bolondok szoktak beszélni.”  Éltél már át ilyet, amikor te és a társad nem egyformán láttátok életetek nehéz, súlyos óráit?

Ha az ember teljesen egyedül marad, nagyon könnyen kerülhet egy szakadék szélére. Jób ott áll egy szakadék szélén, mert emberileg nézve mindent elveszített, amit ember elveszíthet ezen a világon - vagy mégsem? Amikor egymás hogyléte felől érdeklődünk, gyakorta állapítjuk meg: „csak egészség legyen, a többi nem számít!”

Ha ez lett volna a Jób felfogása is, valószínű hallgatott volna a feleségére, és a „most már úgyis mindegy” felfogással megátkozta volna az Istent, aztán véget vetett volna saját életének. De nem ezt tette! Miért? Azért, mert mégsem veszített el mindent ez az ember. Nem veszítette el az Istenbe vetett hitét. Ennek köszönhette, hogy még talpra tudott állni. Bele tudott kapaszkodni Isten kegyelmébe.

Az nem kérdés, hogy a jót elfogadjuk Istentől. Természetesen legtöbb esetben a „szitáló halk sziromcsodákat” észre sem vesszük, de a kellemetlenségekre, a rosszra nagyon érzékenyek vagyunk. Ilyenkor sokan indítanak pert a Teremtő ellen, mintha Ő lenne az oka minden rossznak. Az ember folyamatosan elfeledkezik arról, hogy állandó engedetlenségével és könnyelműségével ő engedte ki a kísértőt a „palackból”!

Ez a régen élt ember nem volt református, de birtokolta azt a hitet, amit a reformátorok is a Szentírásból merítve fogalmaztak meg: „Isten, még azt a rosszat is, amit e siralomvölgyben reám bocsát, javamra fordítja”. Jób hitte és megélte mindezt.

Nagymértékben befolyásolja azt, hogy ki miként zárja le az egyik évet és néz elé a következőnek, hogy milyen hittel tekint vissza próbatételeire. Csakis a hit szemüvegén át szemlélve egész életünket, tudjuk kimondani azt, ami oly megdöbbentő Jób esetében: „ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk”.

Jóbnak ez a mondata azon gondolkodtat el bennünket, hogy semmink sincs, amit ne Tőle kaptunk volna. Hálát tudsz ma adni mindenért? Jóért és rosszért egyaránt? Vajon rádöbbentél-e már, hogy az egész életed kegyelem? És olyan jó e kegyelem alatt élni életed minden percét, ami az Ő ajándéka.

Jób élethelyzete egy örök emberi kérdést feszeget: vajon igazságtalan az Isten, ha ilyen csapással súlyt egy feddhetetlen, becsületes, istenfélő és jóakaró embert, mint amilyen Jób? Ne feledjük, hogy a könyvben nem Jób önjellemzését olvashatjuk, hanem a Teremtő Úr illeti ezekkel a jelzőkkel őt. Ha így van, akkor még nagyobb kérdés számunkra: igazságtalan vagy igazságos az Úr?

Ebben a történetben világossá válik számunkra az a tény, hogy Isten harcol értünk a háttérben, ahogy azt Jézustól is halljuk Péterrel kapcsolatosan, amikor azt mondja: imádkoztam, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.

Ugyanakkor azt is világossá teszi számunkra az Úr, hogy a sátánnak csak annyi hatalma van felettünk, amennyire Isten teret enged neki. Az életünk minden esetben az Isten kezében van. Én ezzel a megnyugtató érzéssel lépem át ismét a mulandóság küszöbét, hogy jöjjön bármi is reánk az új évben, Isten kézben tartja az életünket. Én személyesen ezt tapasztaltam meg az idén is, és tudom, hogy soha nem fogok csalódni Benne. Amit pedig most még nem értek, azt majd később megértem az Ő segítségével. Én ezért imádkozom.

Pataki Levente

 

Read 2435 times Last modified on Saturday, 31 December 2016 13:31
TOP
Látogatók