DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 15 January 2017 08:02

Az év műtétje

Rate this item
(0 votes)

26Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.(Ez.36,26)

Az év autója. Az év tortája. Az év színésze. Az év filmje. Az év dala. Az év divatja. Az év színe…ilyen és ehhez hasonló címszavakkal találjuk magunkat szembe, amikor a nagyvilág híreit mustrálgatjuk. Ezek a dolgok egyáltalán nem befolyásolják életminőségünket. Nem függ tőlük az életünk. Vajon mi a helyzet az „év igéjével”? Ennek sem lenne semmi kihatása az életünkre? Észrevétlen megyünk el mellette?

Sok féle bibliaolvasó kalauz lát manapság napvilágot. Én most a Német Evangélikus Egyház által kiadott Losungen-ből vettem az év igéjét, s ezt szeretném most nagyító alá helyezni, hogy megértsük, mi lehet ez ige által Isten hozzánk szóló üzenete így, az újesztendő elején.

Ezékiel könyvét lapozva az ember sok olyan közös vonásra figyel fel, ami sajnos nem csupán a korabeli, hanem a mai társadalmat is egyaránt jellemzi. Mi ez a közös vonás? Az embernek az egy, örök, igaz Istentől való elidegenedése és a bálványozás vagy bálványimádat kérdése.

Izráel életében nem egy olyan időszak volt, amikor a szó szoros értelmében játszottak a tűzzel. Akár csak egy gyermek, aki figyelmen kívül hagyja az állandó figyelmeztetéseket, úgy élt a zsidóság is, akik fittyet hánytak Isten hírnökeire. Ebben a tekintetben sajnos hasonló a mai helyzet is, amikor az Egyház és annak elhívott szolgái valóságos szélmalomharcot vívnak azért, hogy a nép figyelmét felkeltsék és Istenre, valamint az Ő útmutatására irányítsák. De kit érdekel ma Isten véleménye és akarata? Néha olyan érzésünk támad, hogy nem sokakat. És lehet, hogy néha, én sem vagyok ez alól kivétel, mert bizony vannak olyan figyelmeztetései Istennek, amit néha napján én sem akarok meghallani vagy megérteni. Ezek szerint mind játszunk a tűzzel. De vajon meddig még?

Ezékiel is beáll azok sorába, akik azt a feladatot kapták, hogy legyenek Istennek szócsövei és figyelmeztessék a népet. No, nem ő választja mindezt, nem önjelölt. Őt is Isten választja ki.

Ezékiel, hogy Isten üzenetét átadhassa a népnek, a lehető legfeltűnőbb formáját választotta a figyelemfelkeltésnek. A próféciás könyv ezzel a nem mindennapi kijelentéssel kezdődik: láttam az Urat!

Az Ószövetség népe számára elég bizarrnak tűnhetett ez a prófétai kijelentés, hiszen ők abban a hitben nőttek fel, amit maga Isten is kihangsúlyozott: Őt soha senki sem láthatja.

Vajon olcsó és bugyuta próbálkozás volt ez Ezékiel részéről? Ma sem tudnánk mit kezdeni egy olyan emberrel, aki hangját felemelve, eszeveszett kétségbeeséssel próbálná felhívni a nagyközönség figyelmét arra, hogy ő látta az Istent és személyesen beszélt Vele. Kit érdekelne ma, hogy mit mondott az Isten neki? Előbb tartanánk az illetőt elmeháborodottnak, mintsem, hogy érdeklődjünk az üzenet felől. Minden bizonnyal ez ott és akkor sem volt másként.

Nem volt hálás feladat a prófétáké, akiknek arra kellett figyelmeztetni a népet, hogy ha nem hallgatnak Istenre, elpusztulnak. Az idők során ez a megbízatás semmit sem változott. Ma is hasonló falakba ütközik az, aki Istenről szeretne beszélni az embereknek, és nem fog sok népszerűséget kivívni magának azzal, hogy azok pusztulásáról beszél, akik figyelmen kívül hagyják Isten útmutatását.

Ezékiel kiáltása süket fülekre talált. Bekövetkezett az előre megláttatott pusztulás és tragédia, a babiloni fogság. Az elnyomás egyre erősebb lett, Jeruzsálem és a templom napjai meg voltak számlálva. Mint minden büntetés, úgy a babiloni fogság is egy eszköz volt Isten kezében, amivel nevelni akart. Ha néha a nevelési eszközeink kudarcot vallanak, akkor drasztikusabb eszközökhöz nyúlunk. Ezt tette Isten is. Már jó időben megmondta szolgájának, hogy hiába fog bekövetkezni ez a pusztulás, mert ettől nem fog a nép kőszíve meglágyulni. Ettől eltekintve, a próféta nem adta fel a harcot még a fogságban sem, hogy hirdesse népének Isten akaratát.

Amiről itt olvasunk, az úgy hangzik, mint egy orvosi beavatkozás. Szívműtétről hallunk. Az orvos maga Isten, a beteg Izráel népe. A diagnózis: kőszívűség. Ha valakire azt mondjuk kőszívű, az ilyen ember érzéketlen, nem tud szeretni, legfeljebb önmagát vagy már azt sem. Azt mondjuk az ilyenre, hogy szívtelen és lelketlen.  

Valahogy így látja Isten az ő népét, akiket hiába próbált észhez téríteni, amikor még kis odafigyeléssel meg lehetett volna menekülni a csapástól. Bár van szívük, de mégsem éreznek semmit Uruk iránt, hiábavaló bálványok után futnak. Ebben a futásban, rohanó életben pedig egyre lelketlenebbé lesz mindenki. Ha akarna sem, tudna már ebből a „betegségből” kigyógyulni a nép. Túl messzire mentek. Olyan ez, mint egy előre haladott betegség, amit az elején még meg lehetett volna akadályozni, hogy súlyosbodjék, de egy bizonyos ponton túl már életveszélyessé válik. Ahova ez a nép jutott, az már életveszélyes állapot. Azonnali beavatkozásra van szükség vagy a páciens meghal.

Az orvostudomány számára sokáig a szívátültetés elképzelhetetlen volt. Nagyon sokáig kellett várni, míg sok kísérlet és kutatás után, pontosan ötven évvel ezelőtt megtörténhetett az első szívátültetés. Óriási áttörést jelentett az első sikeres műtét, aminek alanya sajnos nem élvezhette sokáig az új szívet. 18 napot élt csupán az új szívvel.

Vajon ennek az Isten által végzett szívátültetésnek is hasonlóan nagy a kockázata?

Az, Aki itt kezébe veszi a szikét és műtétre szánja el magát, minden élet Ura. Övé minden hatalom mennyen és földön. Vajon mit mond ma Isten, amikor látja a saját pusztulásába rohanó világot és benne az embert? Az utolsó idők jelei mutatkoznak meg abban a lelketlenségben és keményszívűségben, ahol lassan már hiánycikké válik a szívjóság, alázat, türelem, áldozatkészség, hűség, értelem, jóindulat, hit, remény, szeretet.

Ezek helyett egyre inkább uralomra tör az emberek életében az önzés, önteltség, türelmetlenség, mohóság, hűtlenség, értelmetlenség, értéktelenség, rosszindulat, és a szívbéli butaság, szeretetlenség, hitetlenség.Vajon merre haladunk ebben a világban és ki segít rajtunk, ha életveszélybe kerülünk saját hibáinknak köszönhetően?

Ma sem lehet más reménységünk, mint az az Isten, Aki egykor, a kemény lecke után megkegyelmezett egy maroknyi népnek. Azonban ügyeljünk arra, hogy a kegyelem nehogy indok legyen arra, hogy tovább játsszuk veszélyes játékunkat.

Istent nem lehet szeretni és tisztelni csak teljes szívből. Erről beszél Jézus, amikor összefoglalja a Parancsolatokat: „szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből.” Így szereted Őt, teljes szívedből és lelkedből?

Az ember képtelen ezt teljes valójában megvalósítani, mert a szíve gonosz. Próbálkozunk ugyan, de számtalan esetben kudarcot vallunk. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudunk szeretni senkit sem, hanem sokkal inkább azt, hogy a mi szeretetünk nem tud kiteljesedni, teljessé lenni, amíg Isten el nem végzi ezt a beavatkozást.

Isten tüze a szeretet tüze, nem akarja az ő népének pusztulását. Ezért ígéri itt meg, hogy Ő maga végzi el az életmentő beavatkozást. Ez az ígéret Jézus Krisztus által teljesedik be.

Ha valakinél szívátültetést végeznek el, akkor mindenekelőtt szüksége van egy donorra. Magától értetődő, hogy az illető donor azért, hogy szívét odaadhassa, felajánlhassa, az életével fizet. Nyugaton már ismert az a gyakorlat, hogy az emberekkel aláíratnak egy nyilatkozatot, miszerint ha baleset éri és meghalna, a szerveit felhasználhatják, más, beteg emberek megmentésére.

Egy ilyen műtét rendszerint igen költséges. Nem mindenki engedheti meg magának. Ebben az esetben minden költséget az Orvos áll. Krisztusban a szívét adja nekünk és az Ő lelkületét, lelkét. Miért? Hogy ne kelljen örökre meghalnunk, felment bennünket a haláltól.  

Kérjük és énekeljük együtt: „Új szívet adj, Uram énnekem, új szívet adj, én Istenem. Amely csupán, csak te érted ég, s véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.”

Pataki Levente

Read 2578 times
TOP
Látogatók