DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 05 February 2017 16:36

Kicsoda Jézus?

Rate this item
(0 votes)

23Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: Uram, ments meg minket, elveszünk! 26De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült. 27Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?(Mt 8,23-27)

Jézus földi szolgálata legelején van. A tanítványok pedig most ismerkednek meg közelebbről azzal, Aki elhívta őket, és Akinek a hívására valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, de örömmel igent mondtak. Az első tanítványok az elhívásuk után közvetlenül azzal ismerkednek meg, hogy milyen tanító is valójában a Mesterük. Be kell vallanunk, hogy mint tanító, hamar megnyerte őket. Újdonsült tanítványokként büszkék voltak Jézusra.

Jézus azonban nem maradt meg csupán a beszédnél, hanem lejőve a hegyről, ahol tanított, megmutatta a másik oldalát is. A múlt héten azt láttuk, hogy miként gyógyít meg, hogyan tisztít meg teljesen egy leprás embert ettől a szörnyű betegségtől. A csodának számító gyógyítások itt még nem érnek véget. Sorra, szinte egymást követve olvasunk itt Máténál a különbnél-különb gyógyítási esetekről. Ezeknek a tanítványok mind tanúi voltak.

Nagyon fontos az kedves testvéreim, hogy amikor megismerjük egymást, helyesen ismerjük meg! Vajon ezek a tanítványok helyesen ismerték meg Jézust? Elég hamar rájöttek arra, hogy Mesterük nem egy hétköznapi ember. Ahogyan tanított, ahogyan az elesettekhez lehajolt, ahogy visszaadta az embereknek a reménységet, ahogyan gyógyított, ahhoz nem volt hasonló senki sem. Ennek ellenére sokakban ott motoszkált egy kérdés: kicsoda ez az ember? Egy ember, aki feltétlen fel akarja magára hívni a figyelmet, vagy egy csodatevő rabbi, netalán egy isteni hatalommal felruházott próféta, vagy egy karizmatikus vezető?

Amikor Jézus ezekre az emberi kételyekre válaszolt, mindig az igazságot mondta: Én az Isten Fia vagyok. Ez természetesen sokak számára döbbenetet, mások számára pedig egyenesen botránkozást jelentett. Nem tudták megemészteni ezt a bemutatkozást.

A világ teljes egésze ma sem tudja Őt így elfogadni. Ki tudja hányan kérdezik még ma is, kételkedők, pogányok, vagy éppen keresztyének: kicsoda ez a Krisztus.

Máté is egyértelműen arra mutat itt rá ebben a történetben, hogy Jézus Úr a természet erői felett. Sőt Ura a teremtett világnak. Ott a viharos csónakban találkozik a két természet, az emberi és az isteni. Milyen fontos nekünk, a világnak, hogy Aki ott ül a csónakban a gyógyítások után az egy ember. Mit is tesz Jézus? Miről olvasunk itt? Alszik. Miért alszik? Mert hosszasan rendelt, egyik beteget hozták a másik után, s mivel kimerült e hosszas gyógyítás után, s mert este is volt, így fizikai teste kifáradt és ennek következtében elaludt.

Amikor felköltik a tanítványok a kimerült Mesterüket, mert a csónak már majdnem elsüllyedt a hatalmas hullámok miatt egy hihetetlen dolog játszódik le a szemük előtt: felemelkedik a billegő csónakban és azt olvassuk, hogy ráparancsol a szélre: hallgass, némulj el!

Egy pillanat alatt a fizika törvényei megváltoznak. A Mester még csak meg sem inog a jobbra-balra düledező csónakban. Még víz sem éri Őt ebben a hatalmas viharban. Nagy hirtelenséggel minden elcsendesül. Ez kérem a döbbenet csendje is egyben. Krisztus az Úr a természet erői felett. Vajon ott és akkor mi járhatott a tanítványok fejében? Eszükbe juthatott népüknek, atyáiknak története, akiket száraz lábbal vezetett át Isten a Vörös-tengeren?

Ha valaki egyetlen szavával kisimítja a háborgó tengert, akkor ki lehet más az illető, mint Isten maga? De ezek a tanítványok honnan tudják mindezt?

Tanította nekik Jézus, hogy Ő az Isten Fia? Természetesen, de itt beveszi őket az élet sűrűjébe és kint, a nyílt vízen, nem a zsinagóga padjai között mutat rá minderre! Az ember a tapasztalataiból sokkal jobban tanul, mint ha elméletben hall csupán dolgokról, vagy éppen Isten hatalmáról.

Az ember a próbáiban sokkal jobban megismeri Isten hatalmát, mint itt a padokban hallgatva mindezekről az igehirdetést. Amikor ténylegesen megragad, ténylegesen odajön hozzám, amikor valóságosan is megszabadít mindez talán kitörölhetetlenül az életem részévé válik.

Miért szálltak csónakba, ha úgy tetszik hajóba a tanítványok? Egy esti vízi sétára vágytak vajon, vagy halászáshoz támadt kedvük? Egyik sem. Ki tervezte el akkor ezt az utat? Jézus!

Vajon Aki Ura a tengernek, a természetnek, az egész világnak, tudja, hogy mikor lesz vihar? Fokozzuk még a kérdést azzal, hogy vajon Jézus akarta a vihart? Ez azért már elég kemény, nemde? Jézus ezt az egészet előre eltervezte. De vajon melyik ér többet az ember életében, az a néhány perces, vagy órás megfeszített rettegés, munka, kétségeskedés, hogy mi tévők legyünk, vagy pediglen az a megnyugtató felismerés, hogy a mi Mesterünk az Isten?

Sok minden függ attól, hogy mikor kérdezzük mindezt, amikor éppen merjük a vizet, vagy amikor tele vagyunk rettegéssel és meggyőződésünk, hogy már nem megyünk haza a családhoz vagy pedig már a vihar után vagyunk. Fontos, hogy tudjuk: Jézus az Isten Fia!

Milyen furcsa, hogy mindezek közbe egy kemény szemrehányást intéznek Jézushoz: te nem törődsz vele, hogy elveszünk?

Mondd, kaptál már szemrehányást valakitől, ami nagyon érzékenyen érintett? Gondolok itt elsősorban a jogtalan szemrehányásokra? Milyen rosszul esik az embernek, amikor ilyet hallunk, hogy nem törődsz velem, nem szeretsz engem?

Persze lehetne itt azzal magyarázni a történteket, hogy az életveszélyes helyzet hozza mindezt ki a tanítványokból. Az Isten Fiától ezt kérdik: nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Pont Neki teszik fel ezt a kérdést, Aki később azt mondja: az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azokat, akik elvesztek. Mit érezhetett Jézus? Persze nem ez volt az utolsó ilyen eset.

Miért van Jézus a csónakban? Azért, hogy megkeresse az elveszetteket. Nekünk, bűnösöknek nem volt más esélyünk csak az, hogy az Isten Fia leszállt mennyei dicsőségéből, hogy beszállva süllyedő élet-hajónkba megmentsen bennünket.

Kellett a vihar ahhoz, hogy a tanítványok az ismeretben egy kicsit előrébb jussanak. Életünk során kétféle vihart élhetünk meg. Az egyik, amikor Jézus szervez számunkra vihart, a másik, amikor hagyja, hogy egy vihar a miénk legyen. Ezek azonban azért vannak, mert általuk szeretne valamit Isten elérni bennünk.

A vihar másik elnevezése a próba. Ki az közülünk, aki valaha is arra kérte volna az Urat, hogy adjon neki valamiféle próbát, hogy elmélyültebben higgyen Benne? A zsoltáros ezt kéri: próbálj meg engem, hogy nem járok-e téves úton és vezess engem az örökkévalóságnak az útján! (139 Zsolt)

Vajon ki tudod ezt mondani a zsoltárossal? Nem, legtöbben menekülünk a próbák elől, ha tehetjük.

Itt mintha az egész vihar miatti riadalom csupán egy szempillantásig tartana, de a mi életünkben nem egyszer megtapasztaltuk, hogy Isten sokszor elvitt, vagy elengedett egészen a szakadék széléig bennünket. Bármilyen nehéz is ilyen helyzetekben mérlegelni a dolgokat, Isten minden próbát az érdekünkben enged meg rajtunk.

Vajon a viharban, amit az Úr szervez számunkra, ott van velünk Isten? Vajon a kórházba elkísér bennünket, vagy ott van gyászunkban mellettünk? Mindenüvé elkísér!

Minden próbát azért ad, hogy jobban és igazán megismerjük Őt.

Vannak olyan próbáink is, amit nem Ő szervez számunkra. Néha a bűneink hatalmas vihart okoznak, szinte belepusztulunk a saját viharjainkba. Vajon a magunk okozta viharokban magunkra hagyna az Úr, hogy oldjuk meg, hozzuk helyre, amit elrontottunk? Nem, Ő akkor is velünk tart, amikor mi keressük és okozzuk a viharokat. Hála Istennek, hogy magunk szerzete viharokban nem hagyott magunkra. Mekkora kegyelem ez?

Elcsendesedett a tenger. Minden békés. Milyen jó lett volna megúszni Jézus kérdését: miért féltek kicsinyhitűek? A történet végén viszont ott van ez a tüske, ez a kényelmetlen mondat: miért féltek?

Féltünk már ebben az életben? Rettegtünk már valamitől, sírtunk már, mert elveszítettük a reménységünket? Azt hiszem legtöbben mindegyik kérdésre igennel válaszolunk. Nem úgy mentünk tovább a történtek után, hogy lapoztunk egyet, hanem reánk kérdett Mesterünk: miért félsz? Mielőtt pedig megmagyarázhatnám, hogy miért félek, gyorsan oda teszi Jézus ezt a jelzőt: kicsinyhitűek!

János írja: a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Milyen a te szereteted Isten iránt? Ha félsz, akkor még nem teljes, lehet, hogy jó úton haladsz, de még nem szereted teljesen Őt, mert ha teljes szívből szeretnéd, elűzné minden félelmed.

Volt értelme ennek a viharnak, amiről eddig hallottunk? Mindaddig van értelme, ameddig el nem jutunk a teljes Isten-ismeretre.

Pataki Levente

 

 

 

  

 

 

 

Read 2489 times
TOP
Látogatók