DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Monday, 13 February 2017 16:30

Isten nagysága ámulatba ejtő

Rate this item
(0 votes)

37A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. 38És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. 39Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. 40Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták. 41Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! 42Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. 43Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán. (Luk 9,37-43)

A múlt héten azon álmélkodtunk, hogy Jézus miként csendesítette le a háborgó tengert egyetlen parancsszavával. Ma egy háborgó, beteg emberi lélek vihara tombol a szemünk előtt. Most újra megtapasztaljuk, hogy Jézus előtt nincs legyőzhetetlen akadály. Láttuk már Őt gyógyíthatatlannak elkönyvelt élethelyzetben megnyilvánulni, szembesültünk azzal, hogy közelében miként változnak meg a fizika törvényei, és e mai történet kapcsán pedig rácsodálkozhatunk arra, hogy nem csupán a szelek és a tenger hallgatnak a hangjára. Mindenekfelett való hatalma van. Milyen jó lenne ezt nem elfelejteni és mindig szem előtt tartani?

Jézus lejön a megdicsőülés hegyéről és egy vitatkozás kellős közepébe csöppen. Mintha Péter ott fenn a hegyen érezte volna, hogy odalent csak viták, harcok, hitetlenség várja a Mestert, ezért fogalmazott így: „jó nekünk itt lennünk, készítsünk itt sátrat.” Nehéz volt megértetni a tanítványokkal, hogy Ő éppen az ilyen helyzetek megoldásáért érkezett e világra.

Mi ennek a kibontakozó vitának a valódi oka, amely vitáról csak Márk tesz említést? A dolgok hátterében egy megoldatlan probléma áll, a vita azonban a tanítványok és az írástudók között alakul ki. Kudarcot vall a tanítványok tudása. Vagy a hitük? Csődöt mondanak.

Jézus tehát először ezzel az okoskodással találja szemben magát, ahol az emberek minden bizonnyal próbálnak érvelni és okoskodni, és különböző praktikákkal kísérletezni. Nagy valószínűséggel van egy csomó magyarázatuk arra, hogy nekik ez most miért nem sikerült, miért nem találták a problémát megoldó kulcsot ebben a helyzetben. Pedig már voltak hasonló helyzetben, igaz a Mesterükkel az oldalukon, és látták miként oldotta meg a problémát, de mintha elfeledkeztek volna ismét mindenről, gerjeszteni kezdték az indulatokat.   

A hangoskodó vitás tömegből kiemelkedik egy kétségbeesett édesapa, aki fiáért könyörög. Kimondhatatlan fájdalommal nézte ez az apa, amikor fián furcsa rohamok hatalmasodtak el. Márk néma lelket, Máté holdkórosságot említ. Egy olyan gyermeket látunk magunk előtt, aki nem tud parancsolni, nem tud uralkodni a rohamain. Megkötözött ember ő. De ez a megkötözött gyermek szabad ember lesz. S mindez azért lehetséges, mert kétségbeesett apja oda viszi őt Jézus elé. Ennek előtte mivel nem találja Őt, lévén fenn van a megdicsőülés hegyén, a tanítványainál kopogtat gondolván, amit a Mester tud, az a tanítványoknak sem esik nehezére. De csalódnia kellett bennük.

Az evangéliumokban gyakran találkozunk ilyen, megszállott emberrel, ami a gonosz hatalmát jelenti egy adott személy fölött, - legyen az felnőtt vagy gyermek – s értelemszerűen az ilyen személynek nincs szabad akarata dönteni. Ez lehet alkalomszerű vagy egy egész életre kiható megszállottság, megkötözöttség. Az ilyen ember keze meg van kötözve, hogy ne tudjon imádkozni, szája pedig képtelen arra, hogy szabadításért kiáltson az Úrhoz. Lukács itt arról az Úrról beszél, aki hatalmasabb az ördög munkáinál és képes lerombolni azokat.

A megszállottságnak számtalan megnyilvánulási formája ismert a Bibliában. Ezek legtöbbje félelmet keltő. Az ember idegenkedik tőle, mert nem tudja mivel áll szemben.

Ez az édesapa nem köntörfalaz, amikor nagy keservesen végre eljut Jézus elé. Nekem ilyen gyermekem van. „Ő az én egyetlenem.” Azt kéri Jézustól, hogy tekintsen reá, vegye észre ezt a gyermeket, segítsen rajta. Ismered azt az érzést, amivel ez az apa Jézushoz közelít? Ez az az állapot, amikor az ember teljesen a porban van, semmije sincs. Teljes egészében kegyelemre szorult, mert egyedül semmire sem képes. Vajon hány esetben kényszerültünk már így Isten elé csúszni és arra kérni Őt: ha tudsz valamit tenni, akkor tedd meg?

Ebben a nagy mélységben az őszinte Jézus felé fordulás azt jelenti, hogy valami elindul ebben a történetben. Azonban megakad a fülünk azon, amit Márk ebben az epizódban megjegyez. Az édesapa ezekkel a szavakkal fordul oda a Mesterhez: „ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!

Amikor kívülállóként tekintesz egy ilyen párbeszédre, akkor megdöbbensz attól, hogy egy halandó ember, hogyan beszélhet így Isten Fiával. Ellenben ha te vagy az az édesapa, akkor lehet, hogy te sem veszed észre, hogy mit és hogyan kérdezel az Úrtól.

Milyen ennek az apának a hite? Mint a végét járó pislákoló mécses, mindjárt kialszik. Mi a csodálatos még ebben a mozzanatban is? Az, hogy Jézus tényleg úgy jár itt el, ahogyan Ézsaiás a próféta megjövendölte: nem oltja ki a pislogó mécsest, mert ennek az embernek most nem arra van szüksége, hogy ezért a mondatáért jól a földbe döngöljék.     

Ne félj oda borulni Jézus elé azzal a kevéske hittel, ami még megmaradt benned az élet nagy viharaiban. Nem fogja kioltani azt a kevéske hited, de annyira várja már, hogy te is elindulj, hogy beismerd, kegyelme nélkül semmire sem vagy képes. „Könyörülj rajtunk” Urunk!

Jézus nagyon radikálisan válaszol: „minden lehetséges annak, aki hisz!” Az édesapa viszont elismeri azt, hogy szinte semmire sem elég ez a hit, amivel ő rendelkezik. Ezért kéri, hogy segítsen rajta!

Elgondolkodtál már azon, hogy milyen a te hited? Annyiszor mondjuk az Apostoli Hitvallásban: „hiszek…”Mire elégséges ez a hitünk?

Ez az apa azt mondta: Uram én hiszek Benned, ameddig lehetséges menjél el, én is veled tartok az én aprócska pislákoló hitemmel, de Te Uram tegyél meg mindent, ami lehetséges számodra. Milyen csodálatos ez a bizalom, ami elég volt a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz.

Ez az apa szeretett volna jobban hinni, nem úgy áll oda a Mester elé, hogy csalódtam a tanítványaidban, így hát Neked már nem hiszek. Te ma abban az élethelyzetben, amiben vagy mit mondasz: nem hiszek, szeretnék hinni, de nem tudok vagy hiszek Uram, de taníts jobban hinni?

Jézust újra parancsolni látjuk, mint amikor a süllyedő csónakban ráparancsolt a hatalmas erejű szélre. Most ugyanezt tette. Márk így jegyzi le: „menj ki belőle(te tisztátalan lélek) és ne menj bele többé.” Mit jelentsen mindez? A szabadítás nem időleges, Jézus ereje és hatalma nem olyan, mint egy erős fájdalomcsillapítóé, hogy amint elmúlik a hatása, a fájdalom ismét visszatér. Jézus gyógyítása gyökeresen oldja meg a problémát. Teljes a szabadítás.

Elmondja ez a történet azt is, hogy mi a feladata azoknak, akik ilyen vagy hasonló helyzetben a beteg ember környezetében élnek: az imádság. Nem az elhadart, át nem érzett imádság, hanem az a fajta, ami ennek az apának az ajkán elhangzik.

Ezt kellett volna a tanítványoknak is tenniük, nem pedig okoskodniuk és magyarázatot keresniük, hanem oda kellett volna borulniuk Jézus lába elé, hogy csődöt mondtunk Urunk. Légy kegyelmes hozzánk, erősítsd a hitünket, szabadíts meg bennünket.   

Az imádság kulcsa mindannyiunk előtt ma is ott hever. Nincs más dolgunk, mint megragadni, élni vele, hiszen Ő mondta és tanította: aki kér, annak adatik! Kérjünk, könyörögjünk magunkért, egymásért! Tedd meg Urunk!

Pataki Levente

Read 2751 times Last modified on Monday, 13 February 2017 16:33
TOP
Látogatók