DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Wednesday, 22 February 2017 07:13

Gyógyító hit

Rate this item
(0 votes)

25Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett; 27amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, 28mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok. 29Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából. 30Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat? 31Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem? 32Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt. 33Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. 34Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges! (Mk 5,25-34)

 

Aki orvosi kivizsgálások végett járt már kórházban, az bizonyára tapasztalta, hogy ha hirtelen valakit indokolt sürgős esettel hoznak be a mentők, elsőbbséget élvez. Egy ilyen eset felülír mindenféle előre megbeszélt és leszögezett időpontot, ismeretséget. A súlyos, életveszélyes állapot minden esetben elsőbbséget élvez. Ki dönti el, hogy sürgős esetről van szó? Legtöbb esetben az illető szakorvos. Milyen szívtelenségre és tapintatlanságra utalna, ha ilyen esetben felháborodnánk, hogy ez nem igazság, mert nekünk már két hete időpontunk volt, és különben is, órák óta várjuk, hogy bajunkkal sorra kerüljünk. Ennek ellenére néha mégis megesik, hogy ilyen esetben bosszankodunk, zsörtölődünk.

Jézus már hosszú órák óta rendel, legalább is ez az érzés támad az emberben, ha figyeli itt a Márk beszámolóját. Elolvasni csupán néhány perc, de szembesülni a problémával, felvázolni a diagnózist és meggyógyítani minden bizonnyal nem egy pillanat műve. A Mester éppen túl van egy ördögűzésen, amikor megjelenik nála az egyik zsinagóga kétségbeesett elöljárója. Könyörög az áldott Orvosnak, hogy segítsen a lányán, aki halálán van.

Egyértelmű, hogy ez egy sürgős eset. Minden másodperc számít. Egy kisleány életéről van szó. Jézus nem hezitál, azonnal indul. A tömeg megállíthatatlan, mindenki ott tolong Jézus körül, szinte összeszorítják. Újabb csodát akarnak látni. Ilyen orvost még nem láttak.

A cselekmény viszont két szálon fut, s az ember szinte kapkodja a fejét, mert nem tudja, hogy kire figyeljen. Egy 12 éve szenvedő beteg asszony képe rajzolódik ki a szemünk előtt. Az evangélista egy pillanatra mintha megfeledkezne a sürgős esetről, a halálán levő gyermekről, rámutatva egy asszonyra, aki már több mint egy évtizede járja az orvosokat, minden pénzét arra költötte, hogy bajából megszabadítsák, de semmi eredmény, sőt. Minden egyre rosszabb lett. Vajon melyik a sürgősebb eset? Nehéz megmondani, s milyen jó, hogy nem nekünk kell dönteni ebben a kérdésben.

Az idő még mindig sürget, de kit? Jézust? Hiszen Ő ura az időnek. Egy olyan asszonyt látunk itt, akinek talán szüksége volt néhány próbára ahhoz, hogy halljon Jézusról, hogy felfigyeljen reá. Ha az állapota nem romlott volna a sok kezelés után, lehet, hogy a hite nem erősödött volna meg soha sem annyira, hogy így gondolkozzék Krisztusról: „ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”

Az ember csak ámul ezen az emberi hiten. Mennyi mindennek kell elfogynia az ember életében ahhoz, hogy végre higgyen! A pénzének, az egészségének. De a remény még él ebben az asszonyban, pedig 12 év hosszú idő. Ez alatt bele lehet fáradni, fásulni ebbe a küzdelembe, sőt fel is lehet adni azt.

Itt a helyes „hallás” mindent megváltoztat. Amikor hallott Jézusról, már elindult a biztos gyógyulás után. Nem volt szüksége arra, hogy meghallgassa, s lehet azt is hallotta, hogy Jézust egy életveszélyben lévő kislányhoz hívták, nem akárki kislányához, hanem a zsinagóga elöljárójához. Nem illik feltartóztatni a Mestert, s valószínű nem is állna meg ilyen helyzetben. Ki tudja mi minden járta át az agyát ennek az asszonynak. Gyógyulni akart ő is, de úgy vélte ehhez elég egy ruhaszegély. Egy apró érintés csupán.

Miért választottam ezt a történetet? Mert kíváncsi voltam, mi áll a dolgok hátterében. Miről árulkodik az eredeti szöveg. Hogyan gondolkodott az asszony: „ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” Az eredeti nyelv szerint itt sokkal gazdagabb jelentéstartalommal bír mindez. Így lehetne visszaadni azt, amire gondolt főszereplőnk: ha megérintem a ruháját megment, megszabadít, megtart, életben tart, ÜDVÖZÍT. Azért ezek a kifejezések többet sejtetnek arról, hogy milyen volt ennek az asszonynak a hite.

Mi vitte Őt közelebb Krisztushoz? Amikor meghallotta mindazt, amit az emberek Róla mondanak. Ma is sok mindent hallunk Jézusról. Mire sarkall ez bennünket? Mire elég számunkra az, amit hallunk? Elég a gyógyulásra? Asszonyunk úgy tekint Jézusra, mint ÜDVÖZÍTŐRE, aki minden okot kész megszüntetni az ő nyomorult, bűnös és beteg életében. Az ószövetségi törvény értelmében a vérzés tisztátalanná tette az asszonyt. Ő tehát e tisztátalanságtól szeretett volna megszabadulni.

Ma mi is ezer sebből vérzünk, tisztátalanságunkból fakadóan. Vajon tudjuk-e, hogy ki az, aki minden okot meg tud szűntetni, aki fel tud szabadítani, életben tud tartani, üdvözíteni tud?

Nem az érintés gyógyította meg, hanem a Krisztusba vetett hite. Mikor? Azonnal! A Krisztusba vetett hit ugyanis azonnal gyógyít! Ha őszinte és nem képmutatás csupán, vagy pedig olcsó kegyeskedés. Elhiszed-e, hogy ez nem csupán az asszony esetében működött így? Elhiszed, hogy ennek a Krisztusba vetett hitnek ma is ereje van és azonnal hat?

Mit érzett ez az asszony? Ezt olvassuk:”érezte testében, hogy meggyógyult.” A magyar szövegben nem érezzük a különbséget e két kifejezés között: „ha csak megérinthetem a ruháját, meggyógyulok”. Mindkét mondatban a „meggyógyulok” kifejezés áll. Míg láthattuk, hogy nem csupán a testi gyógyulásba vetett hite fogalmazódik itt meg, hanem az üdvösségbe vetett hite is megszólalt. Ellenben a vérzés elapadása után még csak annyit érzett, hogy testileg gyógyult meg a hosszú betegségből. Mit jelentsen mindez? Akkora az öröm, hogy a hite máris alább hagyott?

Nos bármennyire is sürgős ez a helyzet, mégsem marad el a személyes találkozás: Jézus megérzi, hogy erő áradt ki belőle. A tanítványok ismét értetlenkednek Mesterükön, mikor azt firtatja, hogy kicsoda érintette meg? De hiszen ez a hatalmas tömeg minden oldalról körülzárt és szorongat, miféle bugyuta kérdés akar ez lenni ismét?

Jézus azonban most nem ér rá vesződni a tanítványaival és magyarázkodni nekik. Tekintetével elkezdi keresni a hívő embert, aki üdvösségre vágyott. A két tekintet pedig hirtelen összetalálkozott. Voltál már olyan szorult helyzetben, amikor tekinteted találkozott az Úr tekintetével? Mit éreztél? Az asszony tudta, hogy nem bújhat el Jézus tekintete elől. Egyszer mindenki életében eljön ez a pillanat, amikor szembe kell néznie Vele. Vajon az lesz a te üdvösséged órája?

Mit mond Jézus ennek az asszonynak? Az eredeti szövegben itt ugyanaz a kifejezés áll, mint abban a mondatban, ahol arról volt szó, hogy ha megérintheti a ruhája szegélyét, üdvözül. A te hited üdvözített téged.

Milyen jó lenne találkozni ma is azzal, Akiről olyan sok jót hallottunk már! Évek óta gyötrődsz, szenvedsz, minden pénzedet csodaszerekre és orvosokra költötted már? Semmi eredmény? Akkor vedd elő a te pislákoló hitedet. Ragadd meg a mai alkalmat, ahogy ez az asszony, hogy azonnal megszabadulj.  

Ne feledd, csak hinned kell!

Pataki Levente

 

 

 

 

 

 

Read 2473 times
TOP
Látogatók