DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 19 March 2017 13:01

Mi a te tájékozódási pontod?

Rate this item
(0 votes)

15Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. (Zsolt 25,16)

Gyermekeinket gyakran szoktuk figyelmeztetni szülőként, mondván: nézz a lábad elé, mert elesel! És valóban, míg a gyermek kicsi, számtalan alkalommal megbotlik, bukdácsol, s néhány gyermekkori balesetnek az ember még felnőtt korban is viseli a látható nyomait.

Ahogy az ember elhagyja a gyermekhez illő dolgokat, s megtanul járni, már nagyon ritkán fordul elő vele, hogy elessen. Nem szükséges minden egyes lépésénél a földet pásztáznia, mert sokkal nagyobb rálátása van a veszélyekre, mint tipegő gyermekkorában. Vajon mennyire vagyunk felnőttek? Vigyáznunk kell-e arra, hogy hova, merre lépünk? Valóban jobban látjuk a reánk leselkedő veszélyeket, jobban fel tudjuk mérni életünk csapdáit?

Elgondolkodtató kérdések ezek, amelyeket ha jobban szemügyre veszünk, és jobban megrágunk, akkor hamar rádöbbenünk arra, hogy bizony jócskán van mire nekünk is figyelmeznünk.

Mai útravalónk abból a zsoltárból való, amit sokan már gyermekként megismertek és énekeltek: „Szívemet hozzád emelem”. A fenti Ige böjt harmadik vasárnapjának a vezérigéje, a felirata. A régiek talán még emlékeznek arra, hogy minden böjti vasárnapnak van egy latin elnevezése, amit egy-egy zsoltár-versnek a kezdő latin szavából kölcsönöztek. Tartalmuk szerint magukban hordozzák a megfelelő üzenetet is.

Böjt harmadik vasárnapjának ősi latin neve az „Oculi” elnevezést kapta, amit a 25. zsoltár 16. versének kezdő szavai adnak. Magyarul „szemek vasárnapja”.

A böjti időszak felénél vagyunk, s ez a mai Ige ismételten reánk kérdez: te kire nézel, kire figyelsz? Akár így is feltehetnénk a kérdést: mi a te tájékozódási pontod? Ki után, mi után tájékozódsz?

Azok, akik életükben már tévedtek el egy ismeretlen helyen, azoknak nagyon sok segítséget jelentett a visszaút megtalálásában az, ha volt egy biztos tájékozódási pontjuk. A biztonságos élet mezsgyéjéről sajnos sokan letérnek közülünk, s ha nincs egy biztos pont az életükben, akkor elég nehéz, vagy teljességgel reménytelen a talpra állás. A te életednek mi a biztos pontja?

Emberi életünk tele van nem várt eseményekkel. Nem tudunk mindenre felkészülni. Számtalan csapda leselkedik reánk, keresztyénekre. Ezeket a csapdákat rendszerint az állítja, akinek az ősi terve, hogy az embert összeugrassza a Teremtővel. Nincs ember, aki ne ismerkedett volna meg közelebbről, ezeknek a csapdáknak a természetével. Minden csapda úgy van felállítva, hogy az rendszerint felkínál valamilyen csalit, ami eltereli a veszélyről a csapdába besétálónak a figyelmét.

Amikor a „szétdobáló” csapdát állít az embernek, rendszerint olyan csalit helyez el, amellyel a szó szoros értelmében leveszi az embert a lábáról. A sátán terve mindig az ember bukása. Mikor van valaki kitéve az állandó csaliknak? Amikor magában eltökéli, hogy elköteleződik az Úr mellett.

A sátán is azokra fektet fő hangsúlyt, akiket még meg kell magának nyernie ahhoz, hogy az illető embert messze vezesse az üdvösség útjától.

Ádám és Éva esetében már láttuk a csalit, amivel a sátán el akarta terelni az ember figyelmét az Isten figyelmeztetéséről. Ott a kígyó az emberi könnyelműség csaliját állította fel Isten kemény figyelmeztetésével szemben. Elhitette Évával, hogy nem kell olyan komolyan venni az Úr minden szavát. Rendszerint ma is ez a veszte az embernek, hogy bár elrettentő példa gyanánt ott áll előttünk az őstörténetben az ember elbukásának esete, de mintha semmit sem tanult volna belőle.

Olyan az életünk, mint egy aknamező, ahol ha nem ügyelünk, nem figyelünk arra, hogy hova lépünk, bizony könnyen „elveszíthetjük a fejünket.” A fejetlenség pedig rendszerint nagy káoszt tud ám okozni. Vajon szoktál-e figyelni arra, hogy hova lépsz? Fel tudod-e mérni, hogy egy-egy veszélyes lépésnek milyen következményei lesznek nem csupán reád nézve, hanem a családod, környezeted tekintetében is?

Bizony, ha rálépsz egy ilyen sátán által gondosan elrejtett aknára, az jó nagyot tud szólni. Sok romba dőlt élet lehetne számunkra hangos figyelmeztető, de a mellékelt ábra mintha azt mutatná, hogy sokan egyenesen rajonganak a veszélyes helyzetekért. Sokféle figyelmeztetés és felkiáltó jel van az életünkben, amelyek rendszerint egy ilyen nagy robbanásnak a hangjaiként próbálnak bennünket jobb belátásra bírni, de sajnos kevés sikerrel.

A keresztyén egyház a böjt beköszöntével meghirdette a szenvedő Krisztusra való összpontosítást, Aki egyszeri és tökéletes keresztáldozatával, - amit minden ember bűnéért mutatott be – végigjárta a sátán által telepített aknamezőt, hogy hatástalanítsa a csapdákat. Aknamezők még mindig léteznek, de nem azért, mert Jézusnak nem sikerült volna hatástalanítani őket, hanem azért, mert a sátán a végsőkig harcol azokkal szemben, akik meg akarják szívlelni Jézus életveszélyre utaló figyelmeztetéseit. Te döntesz, hogy melyik úton kívánsz járni. „Útjaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem.”

Félidőhöz érkeztünk, most vagyunk a böjti időszak felénél. Érdemes tehát magunknak feltenni a kérdést: kire figyelek, s vajon hányszor szaladtam bele a sátán által állított csapdába?

Merre tekintek, kire figyelek? Elgondolkodtató kérdés. Manapság nagyon sokan maguk elé néznek csupán, mereven figyelve egy tévé, számítógép, vagy éppen okos telefon képernyőjét. Miközben magunkat szórakoztatjuk, élő emberi kapcsolatainkat tesszük tönkre, nem is beszélve az Istennel való kapcsolatunkról. Ezek is csapdák. A „mindentudás” csapdái.

Ha csak tizedannyit néznénk az Úrra amennyit, ezeket a képernyőket bámuljuk, egészen bizonyosan előbbre lennénk Isten dolgait illetően.

A mai vasárnap igei felirata ez: „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.”

Állandóan az Úrra nézni, állandóan reá figyelni? Ez szinte lehetetlen – mondjuk. Valóban lehetetlen lenne? Mi lenne, ha tennénk egy próbát, mielőtt nemet mondunk.

Valahányszor késztetést érzünk arra, hogy bekapcsoljuk a tévét vagy a számítógépet, vagy éppen a telefonunkat, tegyük félre azokat, és szemünket függesszük az Úrra. Ez lenne az első biztos lépés arra nézve, hogy többet foglalkozzunk azzal, amiről itt a zsoltáros tesz bizonyságot.

Ugyanakkor arról is hallunk, hogy mi az oka annak, hogy ő állandóan az Úrra néz. Tudja, hogy Ő a szabadítója, hogy csak Ő mentheti ki a lábát a csapdából. Van egy meggyőződése, egy biztos hite erre nézve. Így, ezek ismeretében elég nehéz a tekintetét elvonni az Úrról. Vajon nekünk milyen a hitünk és meggyőződésünk? Ha sok egyéb dolog elvonja a figyelmünket, akkor ez azt jelenti, hogy hitünkben még nem vagyunk elég erősek!

Mikor tekintek állandóan az Úrra? Ha tudom, hogy Ő az én Szabadítóm is! Te tudod ezt? Mit mond a hited? A biztos ismeret mellett rendelkezel szívbéli bizalommal is, ami az Úrral való kapcsolatodat illeti?

Ne feledd! A szorult helyzetek tanítanak meg bízni és fölfelé tekinteni! Próbálj állandóan az Úrra tekinteni, mert ő szabadít meg téged a sátán csapdáitól. Függeszd tekinteted az éretted szenvedő Krisztusra!

Pataki Levente

 

 

 

 

 

 

 

 

Read 2191 times
TOP
Látogatók