DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 26 March 2017 11:33

Akinek vészhelyzetben is van megoldása

Rate this item
(0 votes)

 5Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? 6Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. 7Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. (Jn 6,5-7)

Az elmúlt héten tettem egy ígéretet, miszerint a hátralevő böjti vasárnapokon arra fogok fókuszálni, hogy veletek együtt megértsem ezeknek az Úrnapoknak az elnevezésében rejlő üzenetet. Túl vagyunk már a böjti időszak félidejénél. Elérkeztünk böjt 4. vasárnapjához, ami ezt a feliratot hordozza: „Örüljetek Jeruzsálemmel!”

Látszólag, ha a passióra gondolunk, nem igazán tudjuk összeegyeztetni annak tartalmát ennek a vasárnapnak a feliratával. Lehet-e egy keresztyén embernek örülni, vigadozni akkor, amikor a szenvedő Szolgára, Jézus Krisztusra összpontosít? Még a hitét kevésbé gyakorló református ember is, ha rápillant az egyház által kiadott naptárra, akkor azt olvassa ott figyelmeztetésképpen, hogy ebben a böjti időszakban nem illik a vigadozás. Hogyan állunk akkor itt ehhez a böjti felirathoz, ami Ézsaiás próféta könyvéből való?

A prófétai könyv felszólítása egyenesen Istentől származik, tehát nem emberi reguláról van szó és arra figyelmez általa bennünket, hogy közel van már Isten vigasztalása Jeruzsálemhez. Meg fogja vigasztalni gyermekeit.

Katolikus hittestvéreink úgy tartják, hogy ezzel a vasárnappal enyhül a nagyböjt szigorúsága. A hitét megélő hívő keresztény ember már túl van a nagyböjt java részén. Kifelé tart a pusztai vándorlásból. Közeledik Jeruzsálem felé, a mennyei Jeruzsálem ígérete felé.

Ha nem is sokat sejtünk ennek a vasárnapnak az elnevezéséről, akkor is érzünk szívünkben, lelkünkben valami örömet. Az újjáéledő természet apró csodái Isten hatalmáról beszélnek, valamint újra meg újra megújuló kegyelméről. Már múlik a sötétség, s mindent lassan beborít az életet jelentő világosság. A mai vasárnapon már látványosan is, egy órával később megy le a nap, az előző napokhoz képest. Természetesen mindezek csak másodlagosak, de mégis szorosan összefüggnek azzal a keresztyén gyakorlattal, hogy a tavaszi nap-éjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, Jézus Krisztus feltámadását ünnepli a keresztyénség.

Böjtfő 4. vasárnapján ezért van okunk az örvendezésre, hogy Isten már készíti e bűnös világ szabadulását Fia kereszthalálában és feltámadásában.

E vasárnap felirata ugyan az ézsaiási prófécia, ellenben a mára kijelölt igei szakasz János evangéliumából való, és a sokak által jól ismert ötezer ember megvendégelését helyezi a figyelem középpontjába. Az evangélista beszámolójából kiderül, hogy ez az esemény közvetlen a zsidó húsvét előtt történt tehát Jézus, Jeruzsálembe való bevonulása előtt.

Ez az esemény egy Jézus által megszervezett és támogatott hatalmas szabadtéri szeretetvendégséggel egybekötött evangelizációs alkalom volt. Ebből is megmutatkozik az a tény, hogy mennyire fontosnak tartotta Jézus nem csupán az evangélium kenyerét, hanem a kenyér evangéliumát is. Milyen jó is az, amikor nem csupán lelkileg lakik jól az ember, hanem ugyanabban a közösségben alkalma van testileg is megtöltekezni.

Amikor Jézus észrevette a nagy tömeg közeledtét, egy nem mindennapi feladat elé állította egyik tanítványát: honnan vegyünk kenyeret, hogy jóllakassuk a tömeget?

Ebből a kérdésből azt lehet sejteni, hogy valami gond lehet a szervezéssel. Jézus mégsem dolgozott ki minden apró részletet? Vajon pesszimista volt arra nézve, hogy hány embert fog majd megmozgatni az igehirdetése?

Mégis ahogy Jézus kérdését olvassuk, nem érzünk a szavak mögött sem kétségbeesést, sem aggodalmaskodást. Ennek pedig a következő mondat a magyarázata, amiben az evangélista a tudtunkra adja, mi volt Jézus kérdésének a célja: próbára akarta tenni Fülöpöt. Milyen megnyugtató, hogy Jézus már tudta, a kérdés feltevése előtt, hogy mit fog tenni, de kíváncsi volt a sokat tapasztalt és megélt tanítványok reakciójára.

Álljunk meg ennél a mozzanatnál egy pillanatra. Vajon hányszor intézett hozzánk Isten olyan kérdést, amivel próbára akart tenni? Hányszor állított már vagy éppen állít most is sokakat próbák kereszttüzébe, mert kíváncsi a hitünkre? Vajon mi a válaszunk ezekre a kérdésekre, próbákra?

Fülöp erre a kérdésre úgy válaszol, mintha az nem Jézustól származna, hanem egyik tanítványtársától. Szinte látom magam előtt a képet, amint Jézus, keresve a szemkontaktust Fülöppel, felteszi a kérdést, aki éppen úgy jár el ebben a kérdésben, mint Péter a háborgó tenger színén, hogy amikor leveszi a szemét a Mesterről, elkezd süllyedni.

Mintha csak Fülöp tekintete átpásztázná ezt a hatalmas tömeget, s anélkül, hogy felmérné a helyzetet, hogy kinek az oldalán áll, egy semmitmondó válasszal elintézné a kérdést, amit ma talán így lehetne visszaadni: nincs az a pénz, amivel ezeket jól tudod lakatni, hogy mindenkinek legalább egy falat, vagy kóstoló jusson!

Aggodalom és kicsinyhitűség – ez jellemzi itt Fülöpöt. Vajon hányszor jellemzett téged meg engem e kettő? Pedig éltünk már át egy-két olyan vihart az életünkben, amikor ha mi nem is sétáltunk a víz színén, de Jézus ura volt ezeknek a helyzeteknek. Sokszor gondolkodtunk úgy, hogy a pénz mindent megold. Fülöp is pénzben próbálja ennek a problémának a nagyságát kifejezni. Ez egy kétszáz dénár árú probléma. Pedig ez az esemény is nagyon jól mutatja, hogy nem mindig a pénz a megoldás mindenre. De ahhoz, hogy ezt észrevegyük, félre kellene tennünk az aggodalmat és a kicsinyhitűségünket. Ezek a dolgok azonban útját állják a tisztánlátásunknak.

A történet arra próbál meg rávilágítani, hogy Jézus mellett az embernek mindig jut elég, magyarán nem szűkölködik, nem marad éhen. Ezért érdemes ezeket a verseket nyitott füllel és szívvel olvasni, hogy kihalljuk belőle azt a gondolatot, hogy amikor Isten nekünk szegez egy nem mindennapi kérdést, amit meg kellene oldanunk, Ő már tudja mit fog tenni.

Jézus kérdése – honnan vegyünk kenyeret? – inkább a Fülöp nagy dilemmájává válik, hiszen, amint az a későbbiekben kiderül, Jézus tudja honnan fog kenyeret venni. Én ma ezzel nyugtatom magam, s téged is: ha mi nekünk fogalmunk sincs arról, hogyan oldunk meg egy nem mindennapi problémát, Ő már rég tudja. Ami ezen felül még öröm: nem csupán tudja, de meg is fogja oldani. Nem várt módon, hiszen Fülöp arról a kevésről beszél, ami a végén, miután mindenki jól lakott, tizenkét teli kosarat jelent!

Amit mi a pénzünkkel meg tudunk oldani, az csupán egy „kevés” ahhoz a tizenkét teli kosárhoz képest, amire Jézus már készült, még a kérdés felvetése előtt. 

Jó lenne így látni Jézust, jó lenne így tekinteni reá, teljes bizalommal s azzal a hittel: előtte nincs akadály.  Ellenben ez a történet nem is arról beszél, hogy minden krízishelyzetben optimistának kell lenni, hogy Isten majd kimunkálja a boldog végkifejletet. Nagyon lényeges a folytatásban elhangzó figyelmeztetés: semmi ne menjen kárba! Jézus arra figyelmeztet, hogy ha jól is laktál mellette, ne pazarolj! Ez most egy ilyen történet volt, amikor éppen arra volt szükség, hogy legyen tizenkét kosár maradék is. De nagyon jól tudjuk, nem minden történet zárul így az életünkben.

A Krisztusba vetett hitünk legyőzheti az aggodalmaskodásunkat. Általa megérthetjük, hogy mindig lesz elég az életünkben, amire valóban szükségünk van.

Örvendezés vasárnapja van. Örüljetek annak, hogy van elég, Isten közelében, Jézus mellett, mindig lesz elég: mit enni, mit mondani, miből meríteni. Örüljetek, még ha terheitek és nehézségeitek is vannak, mert nem vagytok vele egyedül. És örüljetek, mert Valakinek már voltatok annyira fontosak, hogy az életét adja értetek. 

Pataki Levente

Read 2055 times Last modified on Sunday, 26 March 2017 11:42
TOP
Látogatók