DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 09 April 2017 12:01

Menni vagy nem menni?

Rate this item
(0 votes)

12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!

14Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: 15„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
16Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. 17Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. 18Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. 19A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi! (Jn 12,12-19)

28Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! 29Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. 30Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. 31Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Azt felelték: Az első. (Mt 21,28-31)

Virágvasárnapnak, ami még a böjti vasárnapokhoz tartozik, és ami egyben a nagyhét kezdetét is jelöli, van egy másik elnevezése is: pálmavasárnap. Elnevezését nyílván arról kapja, hogy Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor a sokaság többek között pálmaágakkal köszöntötte a Messiás-királyt. A pálma a győzelem és a diadal jelképe.

Vajon mi lehet a magyarázata annak, illetve milyen hagyományra vezethető vissza az, hogy sok helyen, így nálunk is ezen az ünnepnapon tartjuk a konfirmáció ünnepét is? Egy kicsit utána néztem a keresztyén egyházi hagyománynak annak ellenére, hogy  kiskonfirmáció kapcsán hallottuk azt, miszerint református egyházunk egyedül a Szentírás tanításán alapszik.

A virágvasárnap megünneplésével kapcsolatosan azt jegyezték le az egyháztörténészek, hogy már Jézus feltámadása és mennybemenetele után alig 3 évszázaddal kialakult a zarándoklat gyakorlása. A jeruzsálemi keresztyén egyház liturgiájának hagyományából ered az is, hogy a virágvasárnapnak a másik főszereplői a gyermekek.

Ennek van magyarázata Máté virágvasárnapi feljegyzésében, ahol a következőket olvassuk: „15Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, 16és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Mt 21)

Az apostoli korban felnőttek keresztelésére évente kétszer – vízkeresztkorés húsvétkor – került sor, így a virágvasárnapi ünnepen az ujjongó népet a keresztelésre várók jelképezték, őket pedig a görög egyházi nyelv „gyermekeknek” nevezte. Minden bizonnyal ehhez az ősegyházi hagyományhoz köthető az a gyakorlat, hogy sok református gyülekezetben ekkor kerül sor a konfirmációra, amikor gyermekeink, ifjaink Isten-dicsérete áll a jeruzsálemi bevonulás mellett a középpontban.

Ennek a mai napnak az előzménye gyermekeink megkeresztelése volt, amikor Isten pecsételte el őket a maga tulajdonává, s ma a konfirmáció alkalmával ők maguk válaszolnak a szó szoros értelmében minderre.

Sehol másutt az evangéliumi tudósítások rendjén nem olvasunk arról, hogy Jézus engedte volna, hogy így ünnepeljék, csak itt, a bevonuláskor. A szamárháton való bevonulás, jelzés a világ felé, hogy az Ő jövetelének középpontjában a béke, a megbékéltetés áll. Jézus az istennel békéltet meg minket. És ennek drága ára van, mégpedig az Ő életének feláldozása. Bár királyként dicsőítik, de sokak álmát összetöri Jézus akkor, amikor kiderül, hogy nem úgy fog győzedelmeskedni, ahogyan azt a zsidók gondolták. Nem a római uralom alól szabadítja ki népét, hanem minden embernek esélyt ad a halálból való feltámadásra a saját feltámadásával. Ezért is mondja később Jézus, hogy az ő békéjét adja nekünk, és ezt nem úgy adja, ahogy a világ. Nem lesz öldöklés és lázadás az emberi nemzetek között. Egyedül csak Őt küldi keresztfára saját népe, akik nem ismerik fel benne a megígért és várva-várt Messiást.   

János beszámolójából kiderül az is, hogy az üdvrivalgó tömeg nagy része azokból áll, akik látták Jézus bevonulás előtti legnagyobb csodáját, Lázár feltámasztását. Ezt a tömeget már nem lehet megállítani. Szomorúan és félelemmel telve állapítják meg a farizeusok azt, amit Jánosnál olvasunk: látjátok, hogy semmit sem tudtatok elérni, mert a világ Őt követi. Lázár feltámasztása csak előleg volt ahhoz képest, ami a nagyheti események után elkövetkezik, amikor maga Jézus támad fel a halálból és jön ki a sziklasírból, majd megjelenik elsőként a tanítványainak.

A virágvasárnap üzenete ma is ebben a mondatban fogalmazódik meg előttünk, amit a farizeusok fogalmaznak meg: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

A farizeusok voltak az elsők a sorban, akik azt gondolták, hogy létezik Jézus ellen fegyver. Amikor keresztjét megácsolták és kivégezték úgy gondolták pontot tettek e történet végére, de rá kellett döbbenniük, hogy hiába őriztették a sírt, mert senki sem tudta Isten hatalmát megfékezni.

A történelem során ezt még számos cselszövés követte, hogy valahogy megfékezzék azt a tömeget, aminek száma nőttön-nőtt. De semmit sem tudtak elérni. Több mint két évezreddel a történtek után még mindig megünnepeljük a dicsőséges bevonulást, majd Jézus halál felett aratott győzelmét.

A konfirmáció egy újabb bizonyítéka annak, hogy senki sem választhat el minket az Isten szeretetétől. Istené legyen a dicsőség, hogy ma is vannak gyermekek, akiknek szája által dicsértetik az Úr!

Egy másik igét is szeretnék felolvasni, ami egy példázat, s ezzel a rövid jézusi példázattal szeretnék most felétek fordulni kedves ifjú konfirmandusok. Az lenne a kérésem, hogy figyeljetek jól a felcsendülő rövid példázatra, mert elhangzik abban egy kérdés, amire tőletek várom most a választ hangosan: 28Erről pedig mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj el, dolgozz ma a szőlőben! 29Ő így felelt: Nem akarok. Később azonban meggondolta magát, és elment. 30Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el. 31Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?.......... Azt felelték: Az első.

 (Mt 21,28-31)

 

Ebben a példázatban két fiúról hallunk. Az egyik ünnepélyes fogadalmat tesz apjának kérésére válaszolva, de a szavak sohasem válnak cselekedetté. Éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit megígért. Azt hiszem, hogy mindenki érti miről van itt szó, s ilyen értelemben nem csupán a ma konfirmáló ifjaknak szól ez a figyelmeztetés, hanem megszólít mindnyájunkat, de legfőképpen azokat, akik csupán néhány éve tettek a maihoz hasonló ünnepélyes fogadalmat a konfirmációjuk alkalmával, de mindazt, amit egykor ünnepélyesen megígértek nem váltották cselekedetekre.

Senki ne haragudjon ezért most rám, amiért szólni merek arról, amit Isten rám bízott. Valószínű ünnepélyesebb lenne, ha nem érintenék semmilyen kényes témát, ami mindenkit elgondolkodtat. Kedves egykor konfirmált testvérek. Ideje lenne elgondolkodni arról, amit egykor megfogadtunk, hogy Jézus Krisztusnak igaz, holtig hűséges követői leszünk. Ha ez így lenne, ha ezt valóban komolyan venné mindenki, akkor minden vasárnapon be kellene vonulnunk az imateremből a templomba, mert nem férnénk el.

Ez a példázat kétféle igenről beszél. Az egyik, amit csak szóval teszünk és egy másik, amit meg is cselekszünk. Te vajon melyik fiú vagy a kettő közül? Kérlek, gondolkodj el rajta, és azt is gondold át, hogy milyen áldozatokkal járna, ha végre a tettek mezejére lépnél? Úgy gondolod lehetetlen? Minden fejben dől el. De előbb el kell határoznod magad, hogy miként akarsz ma innen haza menni?

Jó lenne a ma konfirmálóknak is dönteni, hogy a szép szavakat követik majd tettek is vagy ezzel a szép ünnepséggel és fogadalomtétellel most pontot tesztek egy történetre. Nem ringatom magamat illúziókba, mert már van mögöttem több mint egy évtizedes szolgálat. Ellenben Isten engem azért hívott el ebbe a gyülekezetbe, hogy ébresztgesselek benneteket, nem pediglen azért, hogy egy rózsaszín álomba ringassalak titeket. Elnézést, ha valakit ez érzékenyen érint. Csak azt próbálom meg végezni, amivel megbíztak.

És milyen örömet okoznának azok is, akik dacosan mindig nemet mondtak és ma, elgondolkodva a történteken irányt váltanának. Nagy öröm lenne a mennyben, ha Isten felé visszafordulnátok.

Ünnep van, örvendünk nektek, örvendenek azok, akik szülőként, nagyszülőként, keresztszülőként megélték ezt a napot. Tegyetek róla, hogy ünneplésünk ne érjen véget a mai nap. Emlékezzetek minden alkalommal, amikor megszólal a harang kis falunkban, arra a fogadalomra, amit most készültök letenni Isten színe elé. Hozzatok bölcs döntést, hogy Isten áldása veletek maradjon. 

Pataki Levente

Read 1907 times
TOP
Látogatók