DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 16 July 2017 06:22

Engedelmeskedjetek az Istennek

Rate this item
(0 votes)

7Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. 8Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.

(Jak 4,7-8a)

A Jakab apostol leveléből kiragadott gondolat valami olyasmiről beszél, ami egy keresztyén ember egész életének legfőbb jellemvonása kellene, hogy legyen. Engedelmeskedni az Istennek, ellenállni az ördögnek, közeledni Isten felé. Érdemes ma nekünk ezeken elgondolkodnunk, hogy mennyire jellemzi életünket az Istennek való engedelmesség és a Hozzá való közeledés? Vajon milyen távolságra vagyunk az Úrtól? Jó lenne ezeket a kérdéseket személyesen kinek-kinek megválaszolnia.

Keresztyén rendeltetésünket nagyon szépen összefoglalja a Heidelbergi káté 32 kérdésére adott felelet: mit is jelent keresztyénnek lenni? - a bűn és a sátán ellen szabad lelkiismerettel egy egész életen át harcolni – mindez hasonlóképpen fogalmazódik meg itt az apostoli levélben is. Az egész keresztyénségünk azon áll vagy bukik, hogy milyen „ellenállók” vagyunk, milyen az ellenálló képességünk, mennyire tudunk nemet mondani a bűnre? Készek vagyunk-e kitartani Isten mellett a végsőkig? Ne vegyük könnyelműen ennek a kérdésnek a vizsgálgatását a mi részünkről, mert annak nagyon komoly következményei lesznek.

Ha az örök probléma gyökerét keressük, akkor csakhamar eljutunk az első emberpárig, akiknek esetében látjuk az Istennek való engedelmesség és a sátánnal szembeni ellenállás valódi hiányának súlyos, máig érzékelhető és sajnos minden ember életében tetten érhető következményét. A paradicsomi eset szinte naponta megismétlődik az ember életében, amikor az fittyet hány az Istennek való engedelmességre. Vajon manapság hányan bukunk el naponta, s hányan vagyunk ennek a tudatában? Belátjuk-e azt, hogy mekkora kegyelem az Isten részéről az, hogy még mindig élünk? Vajon tudjuk-e értékelni ezt a kegyelmet vagy pediglen naponta eljátsszuk azt, míglen be nem következik az elvettetés az Isten részéről?

Minden ember ott követi el a hibát, amikor a „legyen meg a te akaratod” helyett, a „teljesüljön az én kívánságom” érvényesül. Isten akarata sohasem volt az ember elbukása, máig azt szeretné, ha az tanulna a saját hibáiból. De hiába a sok elrettentő példa akár a saját életünkben is, mert mindig visszaesünk ugyanabba a hibába. A saját „kívánságainknak, vágyainknak” próbálunk érvényt szerezni, s közben nem vesszük észre, hogy azok legtöbb esetben át vannak itatva a sátán ösztönzésével.

Sok esetben azt gondoljuk, hogy mi felnőtt és erős emberek vagyunk, a magunk urai tudunk lenni, irányítani tudjuk az érzéseinket, az akaratunkat, életünk folyását, ami csupán csak részben igaz. Amikor magunkban hiszünk csak, akkor már nem az Isten útján járunk. Ádám is ezt tette, de végül be kellett látnia társával együtt, hogy a bűn mennyire le tudja mezteleníteni az embert. Amikor ide jutunk, rendkívül kellemetlenné válik az Isten előtt való megállásunk. Csak azt gondoljuk, mint sokan gondolták, hogy el lehet rejtőzni az Isten haragja és felelősségre vonása elől. Ellenben nem tudunk sem elrejtőzni, sem pedig elmenekülni Előle. Bármerre futunk, Vele találjuk szembe magunkat, s mindez addig tart, míg égül kénytelenek leszünk Vele szóba állni és szembe nézni tetteink következményével. Igen, a történelem ismétli önmagát még a mi életünkben is.

Vajon mennyire vagyunk annak tudatában, amikor egészen egyszerűen lepaktálunk a sátánnal, amikor alkut kötünk vele, amikor az ő szabályai szerint játszunk? Észre kell azt vennünk, hogy sokkal több alkalommal történik ez meg az életünkben, mint az, hogy e világ egyetlen teljhatalmú Urának engedelmeskedjünk. Mennyire elkeserítő s egyben félelmet keltő mindez?

Jakab úgy beszél a világról, mint ahol egyértelműen helyet kap a kísértő a maga gonosz szándékával együtt, s mind amellett, hogy Isten uralkodik mindenek felett, ez a mi életterünk meg van fertőzve az ő gonoszságával. Ezért szólít fel bennünket is így: „álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek”. Erre nézve is igaz a jézusi figyelmeztetés: nem lehet kétfelé sántikálni, nem lehet két úrnak szolgálni, ha az egyiknek engedelmeskedsz, a másik vereséget szenved. Isten azt szeretné, hogy te győztes légy, Ő mindenben a te javadat akarja. Ha a sátán győz a te életedben, ez nem azt jelenti, hogy az Isten vereséget szenvedett, hanem az elsősorban a te vereségedről beszél. Te vagy az, aki veszítettél. Istent nem lehet legyőzni, a sátánnak sem sikerült sohasem. Ő rajtad keresztül, a te tőrbecsalásoddal szeretné legyőzni az Urat. Ezért harcol az Úr érted és értem, mert nem akar senkit sem elveszíteni.

Isten különös kapcsolatot létesített az emberrel akkor, amikor megteremtette, mert csak neki lehelt az orrába élő lelket. Ezzel a gesztussal –  ha lehet ezt a kifejezést használni – egyszer s mindenkorra magához akarta kapcsolni az embert. Ez egy különleges viszony, nem a mi szabadságunknak a korlátozása, sokkal inkább annak az érzésnek a megerősítése, hogy mi Hozzá tartozunk, az Ő tulajdonai vagyunk. Milyen sokszor próbáljuk ezt a kapcsolatot felrúgni, amikor azt gondoljuk, hogy ez a viszony a szabadságunkban korlátoz, mert Isten erőszakkal magához láncol? De ne feledd, Ádámot is elengedte, ha magához láncolta volna, ha nem adott volna neki szabadságot, akkor nem történhetett volna meg a bűnbeesés, s nem lett volna ennek az egésznek a következménye a halál.

Ma is az a nagy kérdés, hogy mi jobb neked? Ha kitéped magad az Ő karjának öleléséből, mert úgy érzed megfolyt a szeretete, és engedsz a külső csábításnak vagy pediglen hallgatsz szavára? Az ige szavaival élve: engedelmeskedsz az Úrnak vagy ellenállsz az Ő akaratának?

Egyetlen ember sem erős a sátánnal szemben. És balga az az ember, aki nem számol a sátán létével és erejével. Egyetlen fegyverünk ma is csak az lehet, ami a Jézusé is volt: engedelmes gyermeke lenni az Atyának, ami képessé tesz arra téged, hogy ellenállj neki ugyannyira, hogy elfusson tőled.

Az a hadvezér, aki lebecsüli az ellenséget, elveszett. Hogyan győzheted le naponta a te ellenségedet? Csak egy módja van. Ha közeledsz az Úrhoz! Sokunk életében már ideje lenne ennek. Szólj gyermekeidnek és figyelmeztesd őket, míg el nem vesznek a teljes elidegenedés mezsgyéjén.

Ne feledd! Krisztus sem becsülte le a sátánt, komolyan vette a hatalmát, s megmutatta nekünk, hogy legyőzhető, s ha Isten közelében maradunk, a gonosz elfut tőlünk. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy bár Jézus legyőzte a sátánt, de az még nem tette le a fegyvert. Vadászik rád és rám, hogy elnyeljen, tőrbe csaljon, elveszítsen, ellehetetlenítsen, megtörjön, elrabolja a hitemet, elidegenítsen az egyetlen Úrtól. Légy résen és ne engedj a gonosznak.

A keresztyén embernek mindig szabad bejárása van az Istenhez Jézus Krisztus által. Valahányszor úgy érzed veszélyben vagy, kiálts Őhozzá. Ha hittel teszed és közeledni fogsz Hozzá, ha visszatérsz az elcsatangolás után, akkor életet nyersz. Rajtad áll, hogy miként döntesz és a te gyermekeiden.

A tékozló fiú a távolságot, ami elválasztotta őt Istentől, csak a moslékos vályúnál mérte fel igazán. Muszáj neked is ilyen mélyre jutnod, hogy felmérd a távolságot? Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.

Pataki Levente

Read 969 times
TOP
Látogatók