DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 30 July 2017 06:57

Csodára várva

Rate this item
(0 votes)

1Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; 3ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött. 4Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában? 5Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét. 6Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 9pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket. (Mk 8,1-9)

Mikor megpillantottam a mára kijelölt igét, először arra gondoltam, hogy keresek egy másikat. Nem azért, mintha valami bajom lenne ezzel a történettel, hanem pusztán abból a meggondolásból, hogy már több esetben is prédikáltam a négyezrek megvendégeléséről, s el szerettem volna kerülni azt a hibát, hogy ismételjem önmagam. De ahogy elgondolkodtam, semmi konkrétum nem jutott eszembe azzal kapcsolatosan, hogy legutóbb mivel is kezdtem az igehirdetést. Így végül mégiscsak ennél a történetnél maradtam.

Vizsgáljuk meg, mit is kezd a ma embere ezzel a történettel?

Próbáljunk meg először arra a kérdésre válaszolni, hogy mire hívja fel a figyelmünket ez a történet? Ha több mint kétezer év távlatából próbálom ezt a kérdést megválaszolni, akkor beleütközöm abba az emberi szemléletbe, hogy ma ilyen csodák már nem történnek. Legtöbben egy mesébe illő történetként hallgatják ezt az evangéliumi tudósítást, amit semmiképpen sem tudnak áthelyezni a mába. Nagyon sok függ attól, hogy mi a te szemszögöd? Te is mesének tartod?

Elfogadod a csodát, de nem hiszel abban, hogy ez ma bárhol és bárkivel megismétlődhet? Neked nem is a csodákban kell hinned, hanem abban, Aki ma is csodákat tesz. A bibliai csodaelbeszélések nem arra tanítják tehát az embert, hogy a csodákban higgyen, hanem arra, hogy Istenben.

A mai emberek zöme azért kételkedik ezekben a bibliai elbeszélésekben, mert annyira hihetetlenek. Miközben pedig annyi minden mást elhisznek, s annyi mindennek bedőlnek sokan.

A kenyérszaporítás csodája önmagában nem kelt hitet, hiszen ettől az ott jelenlévő többezres tömeg még nem fog feltétlen hinni Istenben. Jézus ezt később a szemére is veti az embereknek, amikor azt mondja, hogy csak azért követik Őt, mert ettek a kenyerekből, és azt képzelik Róla, hogy majd Ő megoldja a kenyérgondjukat. Arra is rámutat, hogy bár nem egy csodát átéltek, nem egy csodában részük volt, amit egyébként az ószövetségi nép is elmondhatott magáról, de ez mintha mégsem lett volna elégséges a számukra.

Meggyőződésem, hogy ha ma megismétlődne egy ilyen csodálatos kenyérszaporítás, nem sok ember életét változtatná meg. Lehet, hogy pár napig vezető hír lenne, az is lehetséges, hogy a filmipar gyorsan ráharapna, de csupán azért, mert pénzt látna benne, de alapjaiban nem változtatná meg a világot. Miért merem ezt állítani? Mert előttem áll számos ó és újszövetségi példa, ami sajnos nem hozta meg a várt eredményt. A hiba természetesen bennünk van. Mi vagyunk azok, akik nem tudunk, vagy nem akarunk hinni, vagy éppen kételkedünk.

De az is biztos, hogy voltak és vannak olyan emberek, akik egészen másként élték és élik át a csodába illő eseményeket az életükben. Abban is biztos vagyok, hogy vannak olyanok, akiknek életüket változtatta meg Istennek egy olyan közbelépése, ami felért egy csodával.

A történet arról tudósít, hogy egy nagy emberi tömeg él át nem mindennapi eseményt. Közösségi élményről beszélünk tehát, és ezt az élményt csak azok élhették át, akik vették a fáradtságot, kíváncsiak voltak Krisztusra, és elmentek, hogy hallják Őt. Milyen sok esetben az emberek zöme arra sem veszi a fáradtságot, hogy a hozzá legközelebb eső templomig elmenjen. A Jézus korában legtöbb ember számára nem volt más lehetőség a helyváltoztatáshoz, ha valahova el akart jutni, mint a két lába. Ma legtöbb családban ott az autó, de ez még nem elég, hogy elinduljunk Isten felé.

Ma is nagyon sokan jeleket és csodákat várnak. Fogadkoznak talán, hogy ha Isten így mutatkozna meg nekik, akkor hajlandók lennének arra, hogy higgyenek Benne. Miközben nagy és hangzatos csodákra áhítozunk, nem vesszük észre, hogy ez a világ tele van csodákkal, kis és nagy csodákkal. Sőt a mi személyes életünkben is ott vannak ezek a csodák, amikre igazán már csak akkor figyel fel az ember, amikor sok mindent elveszített.

Reményik Sándor is arról beszél egyik versében, hogy szitáló, halk sziromcsodákon át érkezik meg Isten naponta az emberhez. Vajon van-e szemed észrevenni ezeket a csodákat vagy te is szenzációra vágysz, valami olyasmire, ami fenekestül forgat fel mindent?

Jézus nagyon érzékeny az emberi szükségletekkel szemben, amik valóban elengedhetetlenül szükségesek az élethez. Ilyen a testi táplálék. Minekutána három napon keresztül folyamatosan táplálja őket lelkiekkel felfigyel arra, hogy ha valamit sürgősen nem tesz eléjük, az éhségtől fognak összeesni. Szánakozik rajtuk. Valamit tenni kellene, s erre érkezik a saját tanítványaitól a replika: hogyan tudná ezeket bárki is jóllakatni? Bárki tényleg nem képes erre, de ebben a történetben az a szomorú, hogy éppen a tanítványok azok, akik Jézust bárkinek nézik. Magyarán nem nézik ki belőle, hogy meg tudja cselekedni. Vajon miért? Nem ismerik még a hatalmát? Kétlem.

Te kinek tekinted Őt? Te is megkérdőjelezed a hatalmát, mint a saját tanítványai?

Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy felnagyítsuk a problémát. Nincs meg az a bizonyos mustármagnyi. S mit tesz Jézus? A tanítványok kezébe adja azt a pár falatot, hogy ők osszák szét. Csak a végén derül ki, hogy a „szinte semmi” az valójában úgy lesz elég mindenkinek, hogy lesz még maradék is, no nem azért, mert soknak nem ízlett a menü.

Nem hiszem, hogy ha jobban magadba szállsz, nem találsz életedben olyan eseményt, amikor te a semmit láttad, de Isten csodát tett. Ne feledd a világot is a semmiből teremtette. Ő csak szólt és előállt.

Itt is Ő az, aki megszólal, kérdez, majd cselekszik. Higgy Istenben, Aki ma is csodákkal halmoz el bennünket, csak járj nyitott szemmel és lélekkel, hogy észrevedd ezeket.

Pataki Levente

Read 694 times
TOP
Látogatók