DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Wednesday, 09 August 2017 21:00

Ötven és több...

Rate this item
(0 votes)

2017. július 23-ánkerült sor a magyarkiskapusi református templomban, -vasárnap délelőtti ünnepi istentisztelet keretében- idős testvéreink megünneplésére, akik már ötven vagy még több éve, Isten kegyelméből, boldog házasságban élnek.  A lelkipásztor családban ötlött fel, érett meg a gondolat, és valósult meg a szervezés az idős házasok megünneplésére, egy olyan korban amikor a házasság intézménye válságban van. Isten dicsérete és az idős házasok megtisztelése a templomban jelezte azt, hogy a házasság Isten rendelése. A mai fiatalok számára is érdemes felelősen, mint Isten küldetése, hivatásként, házastársával hűségesen élni a mindennapokat.  

A délelőtti istentisztelet első mozzanataként az áhítat szolgált, a gyülekezeti énekléssel és imádsággal. Az alapige a következő volt: „Légy hív mindhalálig és néked adom az élet koronáját” (Jel.2,10b). Megfogalmazódott a gondolat, hogy a mi legnagyobb tapasztalatunk az, hogy Isten hűséges irántunk mindhalálig, és ezért mi is hűséggel tartozunk neki, embertársunknak, házastársunknak. Az is megfogalmazódott, hogy csak az az ember tud kitartani házastársa mellett ötven esztendőn keresztül is, aki hithű Istenhez és fiához Jézus Krisztushoz, ahogy erről bizonyságot tett a szmirnai egyház, ahonnan az Igét olvastuk. Ötven esztendőn keresztül nemcsak vagyok házastársammal, hanem ötven éven keresztül jólvagyok vele, ahogy telik az idő, mind jobban és jobban ragaszkodok hozzá, mélyül a szeretet iránta! Az igazi házasságban változhatnak a külső körülmények, a fizikai lét, eltelhet az idő, de a belső lelki élet, békesség, szeretet, „egy húron pendülés”, egymás megértése, elfogadása nem változhat, mert a „szeretet soha el nem fogy” (I.Kor.13,8). Felemelő érzés Isten szolgájaként, öreg korban házastársammal gyermekeim, unokáim, dédunokáim közösségében lenni. Felemelő érzés öregen is szeretni egymást, vagy amikor Istenhez kell készülni, kezét fogni, segíteni neki oda átmenni, és megígérni a későbbi találkozás reményét. Isten ajándékát, a kitartást, az idő foga sem teheti tönkre és nem emberi kezek készítették az idős házasoknak: ez az örök élet.

Az áhítat után számos meglepetésre került sor. A lelkipásztor család gondoskodott arról, hogy minden mozzanat a gyülekezeti tagok és az idősek számára meglepetés legyen. A gyülekezet lelkipásztora Istennek hálát adva, köszöntötte az egybegyűlteket a „hűség templomában”: Mint legrégebbi épület a községben, kiállta az idők malmát, generációk számára biztosított életet, lelki táplálékot, sőt a mostani generáció élete is kereszteléstől-temetésig ehhez az épülethez kapcsolódik. A gyülekezet lelkipásztora továbbá köszöntötte a gyülekezet néhai lelkipásztora (Szabó Géza, aki 1945-1975 között volt a gyülekezet lelkésze) lányát Ildikót és annak családját. A néhai lelkipásztor „hűség lelkipásztora” címmel volt megemlítve, hiszen hűséges maradt a gyülekezethez nyugdíjba vonulásáig, és az ünnepelt 18 házaspár közül, 17-en előtte mondták ki az eskü szövegét 1953-1967 között. Így méltó volt a családból valakit meghívni erre az alkalomra, főleg, hogy kiderült, Teusch Ildikó és férje szintén túl vannak az ötvenedik házassági évfordulón. A néhai lelkipásztor lánya felemelő szavakkal köszöntötte a gyülekezetet, verssel, utána pedig egy szüleiről készült fényképpel ajándékozta meg az ünnepelt házaspárokat. A néhai lelkipásztor unokája, Adél, meghatódva fényképezte a rendezvényt!

Szilágyi Istvána kalotaszegi egyházmegye presbiteri szövetsége nevében köszöntötte az ünneplő idős testvéreinket. Találó, bölcs szavai arról szóltak, hogy Istennek hála, ezek az idős házaspárok szinte mind presbiter, vagy gondnok családokként is szolgálták Istent: „hűség a szolgálatban”. Megköszönte ilyen értelemben végzet szolgálatukat is, és a mai fiatal presbitereket arra buzdította, hogy vegyenek példát tőlük.

Az ajándékok átadása előtt a gyülekezet lelkipásztora megköszönte Ambrus Gornyik László vállalkozónak (gyülekezet tagja), aki pénzadománnyal járult hozzá az idős ünnepelt testvéreink jelképes megajándékozásához: templomos ajándékcsupor, faragott házi áldás és virág. Isten áldása legyen az ő és családja életén!

Az ajándékokat az érintett családok (legnagyobb részük ott volt) személyesen vették át, és megható, felemelő volt látni, ahogy -mint annak idején- úgy most is egymás kezét fogva jönnek ki az úrasztalához idős testvéreink.

Bántó Erzsébeta házaspárok nevében szavalt egy verset, amely alatt nemcsak ő, hanem a gyülekezeti tagok is könnyeikkel küszködtek.

A holland testvérgyülekezet nevében Hans Odink köszöntötte az időseket egy olyan Igével amelyet az ő szülei templomi esküvőjén olvastak fel: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te útaidat” (Péld.3,5-6). Érdemes megemlíteni holland testvérünk egyik gondolatát, hogy az itteni nehezebb életkörülmények mellett is a hosszú ideig való egymás melletti kitartás jelenti az idősek hitbeli, lelki és fizikai erejét. A köszöntések sorát Halmágyi Bálint gondnok testvérünk zárta.

Az esemény, egyik meglepetésszerű mozzanata, csúcspontja Gombár Árpád rövid zenés műsora volt. Ő többszínű, többfajta zeneszámaival, éneklésével, amelyek mind a szeretetről és a házastársi hűségről szóltak, lepte meg az egybegyűlteket. Az ároni áldással zárta.

A templomban az ünnepség a házassági esküszöveg elismétlésével, és a himnusszal zárult. A templomból kijövet mint az ünnepség megkoronázása, a templom árnyékában megszervezett szeretetvendégség szolgált, amelyre asszonytestvéreink (Kovács Katalin, „Tika” néni és segítségei) kürtöskalácsot sütöttek.

Végezetül elmondható, hogy e kivételes esemény, jó hatást gyakorolt gyülekezetünkre, és ezúton is szeretnék hálát adni Istennek, aki lehetővé tette ezt az alkalmat, köszönetet mondani a lelkipásztor családnak az egészért, megköszönni Ambrus Lászlónak az adományt, Tika néniéknek a finomságokat, mindenkinek a szép köszöntő szavakat, ajándékokat, a részvételt, és köszönet mindenkinek, aki hozzájárult az esemény jó megszervezéséhez, és ajándékok elvivésének azoknak, akik nem tudtak eljönni. A szeretetvendégség helyet adott rég óhajtott beszélgetéseknek, amelyek igazán megörvendeztették az emberi szíveket.  

Zárom soraimat, tisztelgek úgy az ötven és még több évet együtt megélt, még életben levő idős testvéreim előtt, hogy felsorolom a tizennyolc házaspár nevét:

Ambrus Gornyik András és Kovács Katalin

Ambrus János és Vincze Annók Anna

Bántó Jenő és Vincze Palkó Erzsébet

Both János és Szász Jankó Ilus

Halmágyi István és Ambrus Anna

Halmágyi Sándor és Rácz Jankó Ibolya

Jakab István és Jakab Anna

Kiss Ernő és Demes Ilma

Mátyás András és Tamás Anna

Németh István és Szász Jankó Erzsébet

Rácz Kulcsár Márton és Both Anna

Szász Csontos János és Goia Saveta

Szász Ferkő János és Halmágyi Erzsébet

Szász János és Jakab Erzsébet

Török Gornyik János és Kálmán Anna

Vincze Palkó Gyula és Kovács Mária

Vincze Palkó Albert és Jakab Erzsébet

Vincze Peti András és Jakab Erzsébet.

 

Szász Kriszta                                                           Magyarkiskapus

Read 1274 times
TOP
Látogatók