DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
October 2017
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 01 October 2017 13:43

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk

Rate this item
(0 votes)

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: 23minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! 24Az ÚR az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. 25Jó az ÚR azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. 26Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

(JSir 3,22-26)

Mai igénk arra sarkall bennünket, hogy újragondoljunk sok mindent életünkben illetve, hogy hittel tekintsünk vissza annak eddig megtett útjára.

Bocsássatok meg nekem, ha ma talán a szokásosnál is személyesebb lesz ez az igehirdetés, hiszen közel öt hete nem hirdettem igét, hanem jobb esetben, ha a helyzet engedte, igehallgatóként ültem be egy magyarországi templom padjába. Az elmúlt hónapokban másként érintett meg a bibliaolvasó kalauz egy-egy igéje, mint annak előtte. Talán éppen azért, mert minden nap vártam, hogy megszólaljon az Úr, és legfőképpen arra vártam, hogy nekem, nekünk mondjon valami személyeset.

A mai igeválasztás sem volt véletlenszerű, hiszen egy mára kijelölt szakaszról van szó. Én nem tudom, hogy ki hogyan hallgatta, és ki hogyan fogadja be a felolvasott igét. Csak azt tudom, hogy bennem mi szólal meg ez ige hallatán. Ezt szeretném most veletek megosztani.

Talán nem követek el most szentségtörést azzal, ha nem megyek bele ennek az igének egykori mélységébe, magyarán nem kezdek el bővebben arról szólni, hogy milyen élethelyzetben írja Jeremiás a siralmait, hanem egészen egyszerűen átültetem a mába ezt az igét és arról próbálok bizonyságot tenni köztetek, hogy mit jelentenek számomra ezek a szavak.

Arra, hogy ma ismét itt állhatok Bogártelke református templomának szószékén nem tudok mást mondani, csak azt, amivel a felolvasott ige is kezdődik: „Szeret az Úr…”

Hiszem, hogy Isten eme szeretetét nem tudom kisajátítani és nem is áll szándékomban, hiszen Jeremiásnál mindez többes számban hangzik el: azért nincs még végünk, mert szeret az Úr. Jó lenne, ha ma mindnyájan át tudnánk ezt érezni.

Ha csupán a mögöttünk lévő néhány hónapra gondolok csupán, de ha egész életemet helyezem nagyító alá, akkor is ugyanazt tudom elmondani. Számtalan alkalommal tapasztaltuk meg Isten szeretetét és irgalmát az életünkben.

Ez az esztendő nem volt egy könnyű kezdet, amikor szembesültünk Isten forgatókönyvével. Mivel nem volt lehetőségünk beleolvasni ebbe a forgatókönyvbe, nem ismertük a cselekmény minden egyes szálát. Olyan volt ez számunkra, mint egy rövid, kétperces filmbemutató, amiből az ember legtöbbször kap egy nagyon rövid, de izgalmas ízelítőt, anélkül, hogy ismerné a végkifejletet. Mi sem tudtuk hogyan ér majd véget életünk ezen apró filmkockája. Egy dologban bíztunk, de nagyon. Jól ismertük a Rendezőt. Számos forgatókönyvének mi voltunk a személyes főszereplői, s elmondhatjuk ismételten: szeret az Úr, ezért nincs még végünk.

Mennyire át tud értékelődni egy ige, ha abban személyesen érintve érzi magát az ember, nemde? Én úgy gondolom, és úgy hiszem, hogy ha merünk erről az embereknek beszélni, akkor válik valamelyest érthetővé sokak számára, hogy miért is lenne szükség naponta arra, hogy bibliát olvassunk. Így értenénk meg és döbbennénk rá arra, hogy Istennek minden szorult helyzetben van számunkra mondanivalója, útmutatása, bátorítása és vigasztalása.

Ahogyan minden reggel felkelt a nap és világosság borította be a földet, úgy újult meg Isten irgalma is minden reggel az életünkben. Nagy szükségünk volt és van erre, hiszen ahogy a szentíró is mondja, az ember naponta vétkezik és elesik. Sok esetben ezt nem tartjuk számon, mert úgy teszünk, mint a gyermek, aki mikor elhasal, elesik, nagy hirtelenséggel feláll, jobb esetben letörli magáról a föld porát, mocskát és mit sem törődve „játszik” tovább.

Vannak azonban olyan pillanatok, amikor egy elesésből nem ilyen egyszerű ám felállni és felegyenesedni. Sőt olyan is akad szép számmal, hogy a reánk ragadt mocskot nem lehet egy legyintéssel eltüntetni magunkról. Ezért van szükségünk arra, hogy Isten irgalma minden reggel valóban megújuljon és megtisztítson bennünket. Ez felettébb nagy kegyelem, főleg ha számon tartjuk, megértjük, hogy mi történik velünk minden egyes új reggelen.

A mai is egy ilyen reggel, irgalmát megújítja életünk felett, hogy mi elindulhassunk feléje. Biztos vagyok abban, hogy sokkal többek életében megújult ez az irgalom, mint amennyien ma elindultak az Ő színe elé. Vajon mi szükségeltetik ahhoz, hogy az ilyen ember is értse és meglássa mindezt?

Nagy az Ő hűsége irántam, ellenben ha megvizsgálom a magam hűségét, akkor bizony híjával találtatom. Vajon miért vár az ember mindig jót az Úrtól, ha sok esetben nem is törődik Vele? Miért vagyunk felháborodva keresztjeinken, ha nem vagyunk hajlandóak számolni az Istennel? Miből gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk azt, hogy mit érdemelnénk, vagy azt, hogy mire van valójában szükségünk?

Isten sokszor meglepő eszközökhöz nyúl annak érdekében, hogy felhívja magára a figyelmet, és hogy az ember beismerje, mennyire kicsi ebben az Általa írt történetben.

Személy szerint elmondhatom, hogy életemet mindig úgy alakította az Úr, hogy naponta számolnom kellett Vele. Ha erről elfeledkeztem – gyarló ember lévén, sajnos ez is előfordult – akkor Ő mindig emlékeztetett erre, és visszaparancsolt Maga mellé. Ennek pedig mindig megtalálta a módját, s nekem pedig fejet kellett hajtanom előtte. Mi volt mindezzel a célja? Hogy megtanuljam azt, amiről Jeremiás beszél: Ő az én osztályrészem, Ő a sorsom, azaz nem tudom megkerülni, nem tudom Őt elkerülni, mert ez lehetetlen.

Így tanított meg arra, hogy bízzam Benne. De ezt a leckét időről-időre feleleveníti bennem, hogy nehogy szem elől tévesszem Őt.

Jeremiás megtanult valami fontosat ebben a kapcsolatban: „jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak”.

Aki nem ismeri a próféta életét, az most biztosan azt gondolja, hogy igazán szép, próbáktól és keresztektől mentes volt az Ő élete. De sajnos nem így van. Jeremiást ellenségei üldözték, ciszternába dobták, fogságba hurcolták és bebörtönözték. A Siralmak könyvét a szenvedés borzalma hatja át, de ugyanakkor a remény hangja is megszólal benne, ahol a próféta arra buzdít, hogy mindenki fogadja el sorsát és várjon Isten szabadítására.

Talán ez a legnehezebb az ajándékba kapott életünkben, hogy elfogadjuk, amivel Isten olykor meglátogat bennünket, de bizalmunkat megtartva, várjunk az Ő szabadítására. Aki azonban minden tekintetben megismeri az Ő Urát, az már tudja, hogy lázadással nem sokra megy, ellenben ha elfogadva sorsát az Isten kezébe helyezi életét, akkor előbb vagy utóbb része lesz az Ő szabadításában. Mi személy szerint hálásak vagyunk, hogy átélhettük ezt a szabadítást kislányunk gerinc műtétje által.

Pataki Levente

Bogártelke

Read 246 times
More in this category: « Csodára várva
TOP
Látogatók