DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
August 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 12 November 2017 07:09

A kegyelem pillanata!

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Róm 5,1-11

Alapige: 2Kor 6,1-2

 

1Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. 2Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!

Hogyan élünk? Mit tükrözünk kifelé, a világ, a másik ember felé azzal, ahogyan berendezkedünk földi életünk során? Ha nem is napi szinten, de azért előfordul, hogy megállapításokat teszünk – hadd, ne mondjam, hogy kritikával illetjük - egyik-másik embertársunk életvitelét, ami persze korántsem jelenti azt, hogy velünk, s életünkkel minden rendben lenne.

De vajon mit mond Isten, és milyen véleménnyel van rólunk, amikor életünk napjait számba veszi? Csalódott lenne?

Sajnos az első ember, Ádám elbukása után számtalan esetben szomorú ábrázattal szemlélte és szemléli még ma is, mi lett abból a maréknyi porból, amit egykor lélekkel töltött meg. Ellenben, ha nem ajándékozta volna meg Ádámot és Évát a kegyelmével, akkor az Istennel szemben való ellenszegülésük pillanatában meg kellett volna halniuk.

Ha nem részesültél volna már te is ebből a kegyelemből, akkor az első félrelépésedet követnie kellett volna Isten szigorú és kegyetlen büntetésének. Igen, jól hallod! Neked is volt már részed isteni kegyelemben. 

Az a kegyelem, amiről ma is szó lesz megfoghatatlan, felfoghatatlan volt az ember számára mindaddig, amíg Isten el nem küldte Fiát erre a világra, hogy Benne illetve Általa közölje és értesse meg az emberrel kegyelmének lényegét.

A felolvasott levél részletben egy intést, figyelmeztetést hallunk: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét.

Félelemmel kérdezem magamtól és tőletek: így élünk? Magyarán könnyelmű életet viszünk, vagy pediglen tisztában vagyunk azzal, amit Istentől kaptunk?

Amikor megpillantottam a mai nap igei feliratát megdöbbentem valamin: „most van a kegyelem ideje.” Most, - hallod? - nem később, nem holnap, nem a következő vasárnapon, nem egy másik alkalommal! Azt olvassuk: MOST. S ahogy kiejtem ezt a szót, máris múlt idő lesz belőle, mert az egész egy pillanat csupán az én életemben. Fel lehet ismerni, találkozni lehet ezzel a kegyelemmel, el lehet fogadni, de nagyon könnyen el is mehet mellette az ember, észrevétlenül. Vajon felismered életedben ezt a pillanatot?

Mi szükséges ahhoz, hogy ez megtörténjen? Szükséges hozzá némiismeret és kapcsolat. Mondhatná valaki: így van ez szinte az élet minden területén. De milyen ismeretről és milyen kapcsolatról beszélek?

Ahhoz, hogy valaki felismerje életében a kegyelem pillanatát, és azt meg is értse önmagára vonatkozóan, ahhoz ismernie kell Istent és kapcsolatban kell állnia Vele. Ezen két feltétel hiányában bizony könnyen ki lehet esni az Ő kegyelméből. Azonban az is elgondolkodtató, hogy ha ismerem Őt és kapcsolatban állok Vele, akkor is el lehet játszani az Isten kegyelmét. Hogyan? Úgy, hogy eltékozolom mindazt, amit az Atyától kaptam. Így szoktuk ezt mondani, hogy: két végén égetjük a gyertyát.

Nem élek hiába! Mert ott szerepelek Isten TERVében, de hogy erről a TERVről én is tudjak, ahhoz hallanom kell a TERVezőről, aki mindent szépen elTERVezett.     

Az apostol azt is kihangsúlyozza, hogy az ember a kegyelmet nem hiába kapta. Isten azért részesít engem, - visszaeső bűnöst - kegyelemben, mert azt szeretné, hogy megtaláljam a helyem az Ő teremtett világában, s végre megértsem, mi végre élek és mi végre teremtett. Az elmúlt alkalommal hallottuk azt Jézus szájából, hogyaki én hozzám jön, azt én el nem vetem. Istennek nem titkolt célja az emberrel, hogy az megtalálja, illetve felfedezze újra meg újra az Isten felé vezető utat, egyre jobban vágyjon a Vele való közösségre és arra, hogy Vele éljen, Őt dicsérje és magasztalja egész életével.

Minden ilyen drága, kegyelemmel átitatott pillanat arra tanít, hogy felismerjem életemben, hogy minden érdem nélkül Isten meghallgatott és megsegített engem.

A bűneset óta az embernek nincsenek érdemei. Lehet, hogy ezzel sokan most nem értenek egyet, ezért megmagyarázom. Hiába próbálta volna az ember jóvátenni, kiengesztelni Istent, azért, amit ellene elkövetett, mert az lehetetlenség volt. Istennel szembeni tartozását napról-napra növelte. Minden erőlködése, erőfeszítése és áldozata csak idétlen próbálkozása volt annak az emberi természetnek, ami nem tudott megváltozni, és ma sem tud megváltozni, újjászületni csakis Isten ereje által. Ha csak a Szentlélek újjá nem szül bennünket.

Isten munkáljaaz emberben mind az újjászületést, mind pedig a megtérést. Az első félrelépésünk után minden próbálkozásunk balul sült el. Ez egy lehetetlen állapot volt, amiben az ember leledzett. Mindaddig, amíg Isten helyre nem hozta azt, amit az ember elrontott.

Jézusban közölte veled és velem a kegyelmét. Esélyt adott nekünk egy új és nem hiábavaló életre. Vajon hányan élünk ma ezzel az Isten által felkínált eséllyel, a kegyelemmel? Hányunk életét változtatja meg a felismerés, hogy az én életemben MOST VAN A KEGYELEM IDEJE, MOST VAN AZ ÜDVÖSSÉG NAPJA?

Az Atya még ott áll és várja haza minden szeretett gyermekét. Jézusban megüzente mindenkinek, hogy nincs harag, elfelejtette mindazt, amivel megbántottuk. Szeretne felöltöztetni bennünket ünnepi ruhába, amit már el is készített erre a különleges alkalomra. Kimosta, kifehérítette bűntől beszennyezett ruhánkat. Időről-időre megterít egy asztalt, itt a földön, a mi templomunkban is, hogy ezáltal is kifejezze irántad érzett szeretetét, alkalmat ad számodra, hogy te ismételten, bűneidet megbánva, kegyelmében megfürödhess és, hogy megízlelj valamit abból, amiben a maga teljességében majd a mennyben lesz részed. Mert boldog az, aki Vele vacsorázik.

Hányszor mondtál már nemet a kegyelem asztalára, a hiábavalót választva?

És Ő mégsem adta fel, mindezek ellenére sem mondott le rólad. Most van a kegyelem ideje. Még nem fogyott el türelme. Viszont azt nem tudjuk, hogy meddig tart. Indulj, hogy le ne késs.

Pataki Levente

 

  

Read 1573 times
TOP
Látogatók