DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
July 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 17 December 2017 07:56

Te adsz-e egy esélyt Krisztusnak?

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Ézs 40,1-11

Alapige: Jn 10,30-33

 

31Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt. 32Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem? 33A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.

Amikor ezzel a történettel és sok más hasonló evangéliumi beszámolóval találkozom, ott motoszkál bennem egy kérdés: – ami persze nagyon sután hangzik, hiszen tudjuk, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi – vajon Isten előre látta annak veszélyeit, hogy mit is fog jelenteni majd az a tény, hogy Ő magára ölti az emberi formát?

Az Atya természetesen tisztában volt mindazzal, hogy milyen lesz majd az emberek „fogadj Istene”, de ennek ellenére el kellett küldenie egyszülött Gyermekét, mert ez volt az egyetlen járható útja az ember helyreállításának. Az ember ugyanis nem volt a helyén, mert Isten örök ellensége, a sátán elmozdította őt rendelt helyéről. Ma is gyakran előfordul, hogy sokan keresik a helyüket ebben a megromlott világban.

Lehet ma emberként értetlenül állni a Messiás földi fogadtatásával szemben, de ez sajnos semmit sem változtat azon a tényen, hogy ma sem jobb a helyzet. Az emberek nagy része tegnap sem értette Istent és az Ő üdvözítő szándékát, és ma sem értik sokan. A múltban is sokan elutasították Krisztust, és ma is éppen ezt teszik. Fájdalmasan szókimondó János evangélista, aki nem csomagolja a karácsonyi történetet angyalkás, pásztoros, három-királyos „mesebeli” történetbe, ezzel enyhítve a szomorú tényeken, hanem egyszerűen, de szívbe markolóan fogalmazza meg az egykori s – tegyük hozzá – a mai meztelen valóságot is: az övéi közé jött, de azok nem fogadták be!

A karácsonyi evangélium János-i megfogalmazása ma is arra figyelmeztet: ügyelj ember, hogy el ne utasítsd magadtól a te Üdvözítődet! Ebben az esztendőben is számos olyan hírről hallottunk és olvastunk, amely arra engedett bennünket következtetni, hogy a vén Európa egyik része teljesen meghasonlott önmagával. Gondolok itt elsősorban azokra az intézkedésekre, amelyek különböző nyugati államokban betiltották a keresztyén jelképeket mondván, hogy tekintettel kell lennünk a nagy számú muszlim bevándorlókra. Krisztus az övéi közé akarna jönni, de azok ma is elutasítják Őt.

A mai jánosi tudósítás egy nem szokványos adventi ige, de ennek ellenére felvállaltam, hogy megküzdöm vele, mint mára kijelölt igével.

János szóhasználata – „ekkor újra köveket vittek oda a zsidók” - arra enged bennünket következtetni, hogy nem ez az első alkalom, amikor Jézus életveszélybe kerül azért, akit képvisel.

A Messiás kijelentése ma is sok gondot, felháborodást okoz emberekben, mert nem tudunk mit kezdeni nem zsidóként sem azzal a ténymegállapítással, hogy: „Én és az Atya egy vagyunk.” Nekünk talán nem is a Tízparancsolat szigorú kijelentése az, ami gondot okoz ebben a kontextusban, hanem sokkal inkább az Ő természetének titokzatossága, ez a különös, emberi ésszel és bölcsességgel felfoghatatlan természet.

Mint az a fentiekből is kiderül, az emberek többségének nem azzal volt baja, amit Jézus cselekedett, véghezvitt, hanem sokkal inkább a kijelentései, tanításai okoztak és okoznak ma is közfelháborodást. Az ember egyszerűen képtelen teljesen felfogni, megérteni és megcselekedni azt, amire Isten szeretné őt rávezetni. Gondoljunk itt csupán a Hegyi beszédben elhangzottakra.

Jézus meg is kérdezi a zsidó testvéreit, hogy melyik jó cselekedetéért akarják megkövezni, amelyeket mind az Atya nevében tett? A válasz természetesen arra utal, hogy a zsidóknak nem ezekkel van gondjuk – azonban azt se feledjük, hogy azért a Lázár feltámasztásának ténye, mint cselekedet, mégis utolsó csepp volt a pohárban – hanem azzal, amit magáról kijelentett, pontosabban, ahogy ezt a zsidók megfogalmazták: „ember létedre Istenné teszed magadat.

Ez a fajta téves nézőpont sok vitát, szakadást szült a keresztyén egyház történelme során. Jézus személyének igazi titka éppen abban állt, hogy Ő Isten létére emberré tette magát. Ezt azonban ugyanolyan nehéz volt elfogadni, mondjam úgy elhinni, mint azt, hogy Jézus és az Atya egy és ugyanaz az Isten.

Pál éppen ennek a zsidó megállapításnak az ellentétjéről beszél akkor, amikor ezt írja: Krisztus „Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiakéés minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Vajon hányan gondolkodnak el ma azon, hogy milyen áldozatot jelentett Isten részéről, hogy emberré lett? Éppen az a kereszt, amit a mai nyugati keresztyének egy része, mint jelképet megvet, ez a kereszt lett az ára Isten emberré lételének. A kereszt nem csupán Isten értünk hozott áldozatára emlékeztet, hanem egyben figyelmezteti a ma emberét is arra, hogy éppen a saját gyermekei, a krisztusszerű emberek nem akarják őt teljességgel befogadni.  

A párbeszéd itt nem ér véget, mert Jézus idézi a 82.zsoltárt, ahol ez áll: „nincs-e megírva a ti törvényetekben: istenek vagytok!Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok? Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.”

Jézus ismételten a saját cselekedeteire irányítja a zsidók figyelmét, hogy ezek által a cselekedetek által megértesse azokat a jeleket, amelyeket az Isten megjövendölt az Ő prófétáin keresztül. De ez sem hatotta meg őket, mert akiknek szeme el van homályosodva, akik szánt-szándékkal bezárják értelmüket az isteni dolgok megértése előtt, azok ma is legszívesebben megköveznék Krisztust vagy a szolgáit.

Milyen nehezen fogadja be ma is a sötétség a világosságot. Milyen nehezen tud ma is a Szeretet világra jönni ott, ahol szeretetlenség, széthúzás, irigység, gyűlölet, önzés uralkodik. Vajon mi a helyzet nálam és nálad? Van esélye Krisztusnak, hogy meggyőzzön bennünket szeretetével, megbocsátó kegyelmével, vagy ugyanarra a sorsra van ítélve, mint a testvérei között, akik alig hallgatták végig érvelését, újra ki akarták oltani életét, világosságát?

Jézus jön, érkezik, visszatér feltartóztathatatlanul. Vajon talál-e még hitet, szeretetet, megbocsátást bennünk?  

 Pataki Levente

Read 1110 times Last modified on Sunday, 17 December 2017 08:19
TOP
Látogatók