DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
July 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 24 December 2017 08:28

Benedictus

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: Lk 1,67-79

Alapige: Lk 1,68-69

 

68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. 69Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából.

Hiszed-e a karácsonyi történetet? Vagy az egész ünneplésed csupán egy hagyományápolás, amihez hozzátartozik néhány díszlet úgy, mint a karácsonyfa, az ajándékozás és „a legalább ilyenkor menjünk el a templomba” szorító érzése?

Több mint két évezreddel ezelőtt, a világ egy kicsi szegletében, csupán néhány embernek különös megtapasztalásai voltak. Egy áldozati szolgálatot végző idős papnak angyal jelent meg egy elég nehezen hihető örömhírrel: sok imájuk végre meghallgatásra talált Istennél, s meddő felesége, Erzsébet egy fiúnak fog életet adni. A leendő agg édesapa úgy fogadta ezt a különös híradást, mint ahogy a mai társadalom zöme hallgatja és fogadja: kételkedve. Ma is nehéz elhinni, ha egy orvosilag meddőnek kikiáltott asszony gyermekáldásban részesül. A laikusok zöme ilyenkor elkezdi tudományosan megmagyarázni a dolgokat. A hívő ember viszont tudja: Istennél minden lehetséges.

A vén pap kételkedésének megnémulás lett az ára, igaz csak időszakos megnémulás, ami addig tartott, míg meg nem született gyermekük, János. Mivel ismerték keresztjüket, s lassan már le is mondtak arról, hogy imájukat Isten meghallgatja, nem volt gondolatukban egyetlen név sem, így az angyal adja tudtukra nem csupán a különleges eseményt, hanem a gyermek nevét is. János lesz a neve.

Közel másfél évszázad telt el úgy, hogy nem volt semmilyen prófétai kijelentés a zsidó nép életében, ami addig tartott, míg János világra nem jött. Zsidó szokás szerint, amikor a gyermek nyolc napos lett, elvitték, hogy körülmetéljék. És ekkor valami különleges dolog történt, valami, amire senki sem számított.

Nem arra gondolok, hogy mindenki nagy meglepetésére ez a gyermek nem az apja nevét viszi tovább, hanem egy ennél rendhagyóbb dologra. Zakariás, az édesapa, az angyal ígéretéhez híven csak most kapja vissza a hangját. A szó szoros értelmében kételkedése miatt mindaddig nem jutott szóhoz, amíg gyermekével oda nem állt az Isten színe elé, hogy az ősi rítust elvégezze az isteni szövetségkötés emlékére és rendelése szerint.

Mi volt a rendhagyó és különleges? Az, ahogyan Zakariás megszólalt. Az evangélista ezt a rendhagyó, szinte már feledésbe ment dolgot így írja le: Zakariás megtelt Szentlélekkel és prófétálni kezdett. Figyeljünk arra, hogy mit mond ez az öreg aggastyán.

A körülmetélésre összesereglett rokonság akkor kapta fel a fejét, amikor az öreg pap, akiről tudták, hogy egy ideje megnémult, hirtelenséggel megszólalt és különös, nem megszokott módon kezdett el szólni a szűk rokonság körében. Zakariás pár hónapos némasága részben annak a prófétai beszédnek az elnémulását is jelképezte, ami ugyan abból az okból némult el, mint ez a férfiember: a hitetlenség miatt.

Évezredek óta várták az isteni ígéretet, de már sokan lemondtak arról, hogy Istennek lenne hatalma olyan Szabadítót támasztani, aki visszaadja az egykori választott népnek a reménységet.

Az ember azt várná, hogy ezen több hónapig tartó némaság után, amikor az édesapa először megszólal, magasztalni fogja Istent különös kegyelméért. Ellenben nem ez történik. A rokonság forgatókönyve köszönő viszonyban sincs az Isten forgatókönyvével. Mintha nem is Zakariás szólalna itt meg, hanem valaki más. Ez így is van, hiszen Lukács azt írja, hogy a Szentlélek, azaz maga Isten szólal meg az öreg pap személyében. Az az Isten, Aki úgy tűnt, hogy egy ideje már nem beszél, s talán nem is akar többet az emberekhez szólni.

Mit gondolsz, ma megszólalhat így az Isten egy agg vagy egy fiatal által? Előfordulhat ma valakivel, hogy megtelve Szentlélekkel sokakat ámulatba ejtve szólaljon meg? Hiszünk még ebben? Hisszük, hogy mindez nem egy tündérmese? Istennek ma is van hatalma bárkin keresztül úgy megszólalni, hogy vigasztaljon vagy egészen új értelmet adjon életünknek, hogy kimozdítson a holtpontunkról, vagy sokaknak visszaadja a hitét.

Amikor Zakariás megszólal, akkor gyakorlatilag ez történik. Isten kimozdítja a holtpontból, a tetszhalottság állapotából ezeket az embereket. Szavai különleges erővel és mondandóval telítettek, mintha egy zsoltárt hallanánk felcsendülni: „áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét,és váltságot szerezett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak házából”.

Helyezzük át ezt a történetet a mába. Keresztelőn vagyunk, minden szempár a szülőkre szegeződik, akik egy ünnepélyes pillanatban pohár kocogtatással hívják fel a vendégsereg figyelmét. Mindenki egy szokásos pohárköszöntőre vár, de amikor az apa megszólal, mindenki szája tátva marad. Olyan ez a pillanat, mint amivel azok szoktak találkozni, akik a világháló közösségi oldalain minden olyan hírt megnyitnak, ami így van beharangozva: nem fogsz hinni a szemednek, leesik az állad, ha ezt meghallod.

Tudom, nem az evangélium szövegkörnyezetébe illő gondolatokat hoztam itt be annak érzékeltetésére, hogy valójában mi is történt János körülmetélése kapcsán, de talán így érthetőbb ez a több ezer éves történet és szituáció.

Minden bizonnyal a rokonság előbb nem tudta hova tenni az örömapa szavait, mert hirtelen nem értette azokat. Talán éppen az volt az első érzésük, hogy egy kicsit zavart ez a beszéd, hiszen mindenki azt várta, hogy az apa majd a gyermekéről fog beszélni és arról, hogy milyen örömet jelent számára ez a csoda, míg arra lehetünk figyelmesek, hogy Zakariás más valaki gyermekéről beszél. Egy Dávid házából született gyermekre utal. Ez egy olyan utalás, olyan prófécia, amit ott és akkor minden zsidó ember értett, hiszen a megígért Messiásról szólt.

Az öreg szolgálattevő az Urat kezdi áldani, Aki meglátogatta az Ő népét és váltságot szerzett neki, erős Üdvözítőt támasztva. Mindez a Szentlélek kijelentése Zakariás által. Betelt az idő. Csak ennek az Istent magasztaló éneknek a végén tudjuk meg azt, hogy mi köze van ehhez a történethez a pap gyermekének, Jánosnak. „Te pedig a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az Ő útját, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által”. János a nagykövete lesz a hamarosan megérkező Krisztusnak, hogy az embereket meghívja a Jordánhoz bűneik felismerésére és levetkőzésére.

Advent negyedik vasárnapja, és egyben - ahogy itt mondják - ünnep szombatja van. Vegyük ajkunkra Zakariás énekét, ismerjük fel a Szentlélek által megvilágított értelmét és célját karácsony szent ünnepének és énekeljük vele a benedictus-t. Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, váltságot szerzett neki és erős üdvözítőt támasztott.

Ámen.

Pataki Levente

Read 1247 times
TOP
Látogatók