DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
May 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 28 January 2018 07:45

Tisztaságmánia

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: 1Kor 9,24-27

Alapige: Mk 7,1-16

 

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Úgy gondolom sokunk előtt ismert Arany János balladája, az Ágnes asszony aki, hogy enyhítsen bűntudatán, reggeltől estig mossa a férje vérétől átitatott lepedőt, ám a lelkiismerete elől még így sem tud elmenekülni – ebben ölt testet a lepedő mosása. Megölte a férjét, s ez olyan foltot hagy életében, melyről azt hiszi, önmaga egyedül ki tud mosakodni.

A jelenkor, Ágnes asszony szindrómának nevezi azt a betegséget, amihez nagyon közel állnak felolvasott igénk főszereplői, a farizeusok is, akik nagyon szigorú, kényszeres, emberi parancsolatokon alapuló rituális tisztasági szabályok betartására kötelezik saját magukat és ebbe próbálják bele kényszeríteni a zsidóság minden egyes tagját. Mi az oka ennek a tisztaságmániának? A bűn, amitől a balladában Ágnes asszony is szeretne megszabadulni oly módon, hogy el akarja távolítani a gyilkosságra utaló jeleket. Ki akarja mosni a vért.

A farizeusok úgy próbáltak kimosakodni eredendő bűnükből, hogy közben éppen azt nem akarták felismerni életükben, Aki azért jött, hogy elmossa az ember szégyenfoltját.

Ha figyelmet szentelünk annak, hogy megvizsgáljuk ennek a történetnek a szövegkörnyezetét, vagyis megnézzük az előzményeket, akkor ilyen csodákról olvashatunk Jézussal kapcsolatosan: Jézus lecsendesíti a tengert, meggyógyítja a gadarai megszállottat, feltámasztja Jairus leányát, megvendégel ötezer embert néhány kenyérből és halból, a tengeren jár.

Mindezek a csodák megerősítik azt a kijelentést, amit magában foglal az Immánuel név: velünk az Isten. Ezt élhetik át azok, akik részesei ezeknek a csodáknak.

Nem felháborító, hogy ilyen megtapasztalások közepette a farizeusok abba kötnek bele, hogy a Mester tanítványai miért nem mosnak kezet étkezés előtt? Mi ez, ha nem lelki vakság, amikor nem látják, pontosabban nem akarják látni és felismerni Isten hatalmát. Pedig ezek az emberek mélyen vallásosak, csakhogy maga a vallásosság nem jelent hívő életet, sokkal inkább egy kényszerű, már szinte mániás megfelelést, ahol az emberi hagyományok megtartása és betartása sokkal fontosabbá válik Isten parancsánál.

Ahhoz, hogy érthető legyen a tanítványok farizeusok általi számonkérése, ismernünk kell az ószövetségi törvény előírásait. Ez a tisztasági törvény szigorúan az Áron papi nemzetségéhez szólt, tehát csak az áldozatot bemutató papokra volt érvényes, nem pedig az egész népre nézve. Ha ez így van, akkor miért kérik mégis számon Jézus tanítványait mindezekért?

Ennek egyetlen magyarázata van: a Talmud miatt. Mi is a Talmud? Olyan bölcs rabbik által megszerkesztett könyvecske, ami a Törvény emberi értelmezését és gyakorlatba ültetésének a szabályrendszerét adta mindenki kezébe. Így mindenkire nézve kötelező volt! Nem lehetett alóla kibújni, pedig nem volt Ige, tehát nem egy fajsúlyú volt a Tórával, de mégis úgy kezelték, mintha Isten adta volna a Talmudot is. 

A farizeusok vádja tehát így fogalmazódik meg: ti nem is vagytok igazi hívők, mert nem mostok kezet étkezés előtt!    

Olyasmit kérnek tehát számon, ami nem volt benne az Igében, hanem emberi parancsolatok, hagyományok voltak csupán. Azt azonban el kell mondanunk, hogy igen csak terhes hagyományok, amelyek az egész zsidó vallásból egy kényszeredett külsőséget, mázat kreáltak belső töltet nélkül. Melyben egy külső megfelelési kényszer volt a mozgatórugó, azaz ezek az emberek első sorban a környezetük előtt akartak jó színben feltűnni, de egyáltalán nem törődtek azzal, hogy Isten mit lát és gondol róluk a belsőjük alapján. Ma is sokan élnek ilyen külső kényszer alatt és közben mit sem törődnek a belső tartalommal.

Veszélyes emberi játszma, amikor ezeket a hagyományokat az Ige szintjére akarjuk emelni és azzal tesszük egyenrangúvá!

Egyedül a Szentírásnak van olyan tekintélye, hogy annak minden szava igaz, és egy vesszőjét sem lehet kétségbe vonni, mert ihletője maga a Lélek.

Jézus kemény választ ad a farizeusoknak: ti egy olyan üres rítust kértek számon tőlem, ami nincs benne az Írásokban! Azt azonban tisztáznunk kell, mielőtt bárki is félreértené a dolgokat, hogy Jézus itt nem a higiénia ellen beszél.

Jézus számon kér: ha fontos a kéz tisztasága, akkor mi a helyzet vajon a szív tisztaságával? Az semmit sem számít? Rá szeretne mutatni arra, hogy ahogyan az ember bemocskolja a kezét, ugyanúgy beszennyezi a szívét is! Hiszen mi a helyzet az emberi gondolatokkal, az indulatainkkal, mindazzal, ami a szívünkből indul ki? Ne csupán a külsőt vizsgáljuk, hanem az egész embert vegyük szemügyre, ha már boncolunk!

Jézus a tisztaság kérdésével kapcsolatosan egy másik utat javasol a farizeusoknak és minden képmutatónak, mélyen vallásos embernek, aki csak a külsőségekre hajt. Sok ember Istenhez való ragaszkodása a külsőségekben merül ki! 

Mintha arra fektetné a hangsúlyt, hogy külsőleg legyél rendben: kereszteld meg a gyermeked, járasd vallásórára, tegyél meg mindent, hogy konfirmáljon, vegyél rendszeresen úrvacsorát, legyél buzgó templomjáró, adakozz úgy, hogy mindenki tudjon róla. Erre hajtunk, csak ezt helyezzük a szemünk elé? Úgy gondolod, ha ezeket kimeríted, akkor minden rendben van?

Isten nem tanított ilyet sohasem!

Természetesen nem lehet ezeket a külső dolgokat elhanyagolni, mert valahol ezek is fontosak, de a lényeget mégis a belső tartalom adja. Mit ér egy gyönyörű keret, ha nincs benne a lényeg: a kép vagy a festmény?

Jézus éles kritikája: a ti istentiszteletetek egy olyan emberi parancsolat, amit betanultatok és kényszerűségből teszitek, amit tesztek. De az Isten nem fogadja ezt el tőletek! Nem erre van szüksége, nem a külső mázra vár!

Jézus rámutat arra, hogy egy hatalmas szakadék tátong a farizeusok külső és belső világa között. És ez a kettő nincs egyensúlyban, ezért van meghasonlás, és ez az egész már sokkal inkább betegség és mánia, mint egészséges lelki élet és kapcsolat az Istennel! Ma is sokan élik meg keresztyénségüket ilyen kényszerű külsőségek között, ami nem egészséges.

Jézus éles kritikát fogalmaz meg, melyben azt hangsúlyozza, hogy az Isten parancsolatát felcserélik emberi hagyományokra, így ferdítve el mindazt, amit Isten várna el minden embertől. Itt említi meg a korbánt, vagyis azt az áldozati ajándékot, ami egy helytelen zsidó gyakorlattá nőtte ki magát és nem volt semmiféle bibliai alapja, mert a Talmudból nőtte ki magát, és teljesen szembe helyezkedett a Tízparancsolat, tiszteld apádat és anyádat parancsolatával. Miről van itt szó, hogy érthető legyen Jézus tanítása?

A Talmud által előírt gyakorlat értelmében, ha egy vagyonos ember minden vagyonát az egyházra testálta, akkor ezzel a vagyonnal szabadon élhetett egész életében, ami halála után viszont teljes mértékben az egyházat illette. Ez mentesítette az illetőt az egyházi adó kifizetése alól, így éltében megspórolhatott egy jókora összeget. Ez a felajánlott összeg, azaz a korbán, érinthetetlen volt, csak az illető élhetett vele és nem adhatott belőle még a saját családjának sem, beleértve a szülőket vagy éppen gyermekeket is. A korbán ily módon tehát, szembe ment a Törvény tanításával, azaz Isten parancsával.

Jézus ezt látva kijelenti: ez merénylet azIge és aTörvény ellen! Jézus ma is leleplez bennünket és szívünk gonoszságát. Ezért van az, ami egykoron, hogy az Ő személye és tanítása sokunk számára kényelmetlen.

Mert szívünket sokszor vallásos köntösbe öltöztetjük, hogy ne kelljen engedelmeskedni Istennek. A vallás és a szabályok sokszor akadályt jelentenek az ember számára az igaz istentisztelet gyakorlásában.

De jegyezzük meg: a Biblia nem vallás, Jézus követése nem vallás, hanem egy személyes ragaszkodás és az Ő szavának komolyan vétele. Jézust nem lehet megfogni semmivel, nem lehet rábizonyítani olyan dolgot, ami alapján el lehet Őt ítélni, ellenben Jézus megfog bennünket és kitálalja a tisztátalanságunkat.

Álljon előttünk házi feladat gyanánt egy kérdés és ennek ismeretében tartsunk mindnyájan önvizsgálatot: milyen a mi hívő életünk? Miben merül ki: külsőségekben avagy belső tartalommal telített?   

 Pataki Levente

 

 

Read 1502 times
TOP
Látogatók