DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
April 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Monday, 26 February 2018 10:05

Értünk nem pedig ellenünk!

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: 1Thessz 4,1-8

Alapige: Jer 26,1-16

Hogyan viselted, viseled a különböző irányból érkező figyelmeztetéseket? Szinte egész életünket úgy éljük le, hogy közben minden irányból figyelmeztetésekbe ütközünk. Legtöbbet ezek közül már meg sem hallunk, szinte észrevétlenül megyünk el mellettük.

Persze nem mindegy, hogy ezek a figyelmeztetések milyen módon érkeznek el hozzánk. Megnéztem a szinonimáit ennek a kifejezésnek: figyelemfelhívás, jelzés, intelem, intés, megintés, feddés, szidás, megrovás, korholás, dorgálás, büntetés. Elég széles skálán mozognak ezek a szinonimák. Azt hiszem értjük, hogy miről van itt szó, hiszen nem mindegy, hogy valaki felé jeleznek valamit, vagy pedig szidják. Nagy valószínűséggel nem ugyanúgy fog reagálni.

A fenti történet újra a régmúltból köszön felénk. Lehet ezt úgy olvasni, hogy érthetetlen maradjon számunkra, de a történet egy-két vonatkozását leszámítva, - ami talán a ma emberének nehezebben érthető - úgy gondolom, hogy nagyon is értjük a lényeget.

Sokan dolgoznak olyan területen, ahol állandó jelleggel a figyelmeztetés valamelyik formájával kell éljenek a többi embertársaik felé. Az ember nem mindig örül egy rendőri, adóhivatali, tanári, orvosi figyelmeztetésnek. Valljuk meg őszintén, hogy a nagyszülői, szülői figyelmeztetés is ugyanígy hat reánk. Azt sem szeretjük, amikor egy lelkésztől érkezik a figyelmeztető felhívás. Legtöbb esetben ezeket úgy értelmezzük, mint ellenünk irányuló, a szabadságunkban korlátozó intéseket. Ezért legtöbb esetben lázadunk ezek ellen. Van ennek csendes formája, a „mondjad bolond, mondjad” magatartás, amikor egyszerűen nem veszünk tudomást a lényegről, de vannak egészen forradalmi lázba hozó intések is, amikor komoly viták, veszekedések, és egészen hihetetlen dolgok történnek egy-egy ilyen feddést követően.

Ez az ősrégi történet is egy ilyen eseményt dolgoz fel. Feltehetnénk a kérdést, csakhogy tisztán lássunk: kik a főszereplői ennek a történetnek? Ki a feddő? Jeremiás vagy maga az Úristen? Kikhez szól a megintés? Mindenkihez, vagy csak a templomba járókhoz? Merthogy nem mindegy!

A történetben adva van egy próféta, akinek a szolgálatát a Küldő és a küldetés fontossága határozza meg. Semmi kétség nem fér itt ahhoz, hogy Jeremiás komolyan veszi elhívását, s azt a megbízatást, ami ezzel jár. Komolyan veszi Megbízóját és küldetését is. Ma szóval élve: nem lehet őt lefizetni vagy megvesztegetni csak azért, hogy elhallgasson olyan igazságokat, amelyek részint a közjavát szolgálják, részint pedig őt hozzák igen kellemetlen helyzetbe.

Ha valaki komolyan veszi küldetését, akkor sok esetben konfrontálódnia kell azért, amit, illetve Akit képvisel.

Jeremiásnak ez a küldetése: „hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egy szót se végy elé belőle!”

Milyen nehéz ez a szó szerinti küldetés az élet minden területén. Szeretjük lecsípni az élét a dolgoknak, hogy szúrjanak olyan nagyon. Sok esetben már nem is fegyelmezünk, mert nem akarunk senkivel sem konfrontálódni. Ez azonban nem mondható el a prófétáról. Ő egészen messzire megy el azzal, hogy nem hallgat el semmit sem abból, amit az Úr vele mondat ki.

Miről van itt szó? Isten el akarja pusztítani saját népét, veszedelmet akar rá hozni? Nem éppen az ellenkezőjéről. A nép sodorja önmagát pusztulásba, ha ugyanazt az életvitelt folytatja tovább. Isten Jeremiáson keresztül érkező figyelmeztetése nem a nép ellen, hanem a népért történik!

Minden figyelmeztetésnek, feddésnek, intésnek, felhívásnak ez a lényege: nem ellened, hanem érted történik! Vegyünk erre egy egyszerű példát.

Néhány éve törvénybe iktatták, hogy a dohányárura nagy betűkkel fel kell írni a figyelmeztetést, és elrettentő fotókkal is el kell látni a csomagolást. Ezeknek az a lényege, hogy minden esetben, amikor az ember rágyújt, vegye tudomásul, hogy önmagát pusztítja. Rendszerint ezzel kapcsolatosan is nyugtatjuk magunkat, igyekszünk elvenni az élét a dolog súlyosságának. De amikor megmondják a diagnózist, akkor talán elgondolkodunk.

A prófétának tehát nehéz dolga van. Meg kell állítani a népet a lejtőn, meg kell valahogy akadályozni, hogy a saját halálába rohanjon.

Érdekes itt az is, ahogyan az Úr fogalmaz: „talán hallgatnak” a figyelmeztetésre. Nincs tehát meggyőződve arról, hogy a nép, ha meghallja, hogy az Úrtól jön a feddés, akkor máris megálljt parancsol magának. Istennek már bizonyára vannak tapasztalatai ezen a téren.

A másik, ami nagyon lényeges, hogy a feddés időben történik meg, ami az Urat illeti: a prófétákat „idejében küldtem, de ti nem hallgattatok rájuk”.

Istennel nem lehet így perelni: hát most szólsz? Ő mindig időben próbál bennünket inteni. De nekünk, mintha kellene a bizonyíték. Ádáméknak is ott volt az intés, de mintha szükségük lett volna arra, hogy megtapasztalják a halált, ahhoz, hogy elhiggyék mindazt, amit Isten nekik mondott.

Sajnos sok figyelmeztetés tragédiával zárul, mert nem vesszük komolyan. Meg kellene tanulnunk végre, hogy nem ellenünk, hanem értünk történnek ezek a feddések.

Ez a régi történet nagyon szépen mutat rá a hibáinkra és arra, hogy mennyire nem tudjuk elviselni azt, ha valaki megmondja, hogyan éljünk.

Jeremiásnak sem hittek ezek az emberek. Nem hitték el neki elsősorban azt, hogy a megintés az Úrtól származik, aki szeretné népét megmenteni a bűn büntetésétől.

„Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált”.

Vajon életünket élve rádöbbenünk arra, amire itt is végül néhányan rádöbbennek: az intések, feddések, dorgálások, büntetések nem ellenünk, hanem értünk történnek? Egy valamire nagyon figyeljünk oda: még időben vegyük ezt észre, hogy megmeneküljünk!

Pataki Levente                                                                                   

Read 889 times
TOP
Látogatók