DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
August 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Sunday, 18 March 2018 18:34

Ne így legyen köztetek!

Rate this item
(0 votes)

Jól tudjátok, hogy a nem zsidó népek uralkodói hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük. Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, az legyen a szolgátok! Aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok! Az Emberfia sem azért jött el a földre, hogy neki szolgáljanak. Azért jött, hogy ő szolgáljon, odaadja az életét, és ezáltal sok embert megmentsen.”

Alapige: Máté 20,25b-28

Az ember életében annak van igazi értéke, fajsúlya, ami nagy áldozatba került. Ellenben, ha ezen a kijelentésen most mélyrehatóbban is elgondolkodunk, lehet, hogy sokan nem értenek egyet velem. Mert ha valóban így lenne, akkor többre becsülnénk azokat, akik életüket áldozták azért, hogy nekünk szebb, békésebb, biztonságosabb, reményteljesebb legyen az életünk. Vagy legalább is egy Valakit mindenkinél többre tartanánk és tisztelnénk: magát Jézust! Hiszen a legnagyobb áldozatot Ő hozta meg minden emberért.

A mellékelt ábra, a világ, ami körülvesz bennünket, mintha nem erről tenne bizonyságot.

Van-e ma az áldozathozatalnak súlya? Felismerjük-e, értékeljük-e, megbecsüljük-e? Vagy pedig a másokért való élés már rég kikopott volna az életünkből?  Úgy gondolom ezeknek a kérdéseknek a mezsgyéjén indít útnak bennünket ez az ige és szinte késztet arra, hogy legalább önmagunknak megválaszoljuk őket.

Egy tudósítást olvashatunk itt arról, hogy mi is történt közvetlen a virágvasárnapi bevonulás előtt. Ami itt zajlik, az egy szűk körben történik, Jézus tanítványi körében. Sok mindenre rávilágít ez a beszámoló. Sok ilyen apró mozzanatot ismerünk az evangéliumi híradások között, ami bepillantást enged nekünk a tanítványok lelkületébe, abba, hogy milyen kísértésekkel, kérdésekkel küzdő ember is volt valójában a tizenkettő.

A kis csapat útban van Jeruzsálem felé, de egyedül Jézus ismeri ennek az útnak a célját, amit ellenben nem tart meg önmagának. A tanítványok azonban, mintha nem akarnák felfogni a lényeget.

Jézus olyan sok példázatban beszélt az Isten országáról, számos cselekedetével támasztotta alá azt, hogy mennyire nem egy rugóra jár az emberek gondolkozása és az Isten elképzelése, és mégis, mindezek ellenére vannak ebben a belső körben olyanok, akik úgy gondolják, a mennybe jutás feltételeit rendezni lehet földi módszerekkel. Sajnos, ma is sokan vélekednek így.

Miközben hallgattam a Zebedeus fiak anyjának Jézushoz intézett kérését, azon morfondíroztam, hogy vajon miként reagálta volna le ez az asszony, Jézusnak a jobb latorral folytatott beszélgetését, akinek végül megígérte, hogy vele lesz a Paradicsomban. Volna néhány forgatókönyvem erre az esetre is.

Van-e különbség a két történet között, ha már párhuzamba állítottam? Természetesen van. A jobb lator ezt kéri: emlékezzél meg rólam, ha eljössz a te országodba. A Zebedeus fiak anyjának kérése konkrétabb: rendeld el, parancsold meg, intézd úgy, szögezd le, jelentsd ki…(különböző fordításokat vetettem össze az eredeti szöveggel)mondd azt, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed felől a másik bal kezed felől.

Míg az egyik szinte fohászkodik, addig a másik parancsol. Egészen egyszerűen megmondja Jézusnak, hogy mit tegyen, hogyan járjon el. Megteheti mindezt, most mibe kerülne ez a kis „intézkedés”? Jézus a Zebedeus fiakért is ugyanazt az árat, áldozatot hozza meg, mint a két latorért, bármilyen furcsa és felfoghatatlan is.

Azt hiszem ez a nyelvezet sokunk előtt nem ismeretlen. Vannak, akik egészen jól kitanulták ennek az eljárásnak a fortélyait, a nyelvezetét, a stílusát. Megtanultak pimasznak lenni, mint a piaci légy. S valljuk meg őszintén, az ilyenek sok esetben el is érték, érik a céljukat. Azonban tegyük hozzá: csak itt a földön! A kezük, az ismeretségi körük már nem ér el a mennyig!

Ha nem ott és nem akkor játszódna ez a jelenet a Zebedeus fiak és Jézus között, még azt is el tudnám képzelni, hogy egy kis csúszópénzzel is megpróbálkoznának.

Nekem úgy tűnik, hogy Jézus nagyon higgadtan kezeli ezt a próbálkozást. Én az Ő helyébe biztosan felháborodnék és kikérném magamnak a stílust. Erre az elképzelésre is igaz: az én gondolataim, nem a ti gondolataitok.

Jézus elintézi egy egyszerű kijelentéssel: „ti nem tudjátok, mit kértek”! Mi itt a gond? Az, hogy szeretnének a mennybe jutni, üdvözülni? Nem. Hanem az, hogy soron kívül szeretnék elérni céljukat és nem is akármilyen helyet álmodnak meg maguknak: a Krisztus jobb és bal keze felőli helyet.

Azon gondolkodtam ismét, hogy vajon milyenek lehettek ezek a tanítványok a mindennapi élet területén? Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne számukra, vagy az anya számára, hogy mindig megszerezzék maguknak, amiről úgy gondolták, megilleti őket. Ezek az emberek sohasem találkoztak vajon életük során a kegyelemmel?

Kiihatjátok-e azt a poharat, amit én fogok kiinni?” – kérdezi Jézus. Úgy vélem, hogy Jézus sokkal többre gondol itt annál, hogy az utolsó vacsora estéjén ugyanabból a pohárból fog inni az Isten Fia is, mint a tanítványai. Mégsem megy bele itt egy mélyebb vitába a két tanítványával, hanem egyszerűen leszögezi: a két „díszpáholy” azé lesz, akinek az Atya majd odaadja. Jézus ugyan kitapossa az utat a mennybe, de nem Ő dönt a helyek felől. Természetesen erre a helyzetre is igaz mindaz, amiről a búcsúbeszédben szól: az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha nem így lenne, megmondtam volna néktek.

Mondhatná valaki: ez az anya a legjobbat akarta gyermekeinek! A menny valóban a legjobb dolog, amit gyermekeinknek kívánhatunk, nem is ezzel van itt gond. Lett is belőle harag, pillanatok alatt elszabadultak az indulatok a tanítványok között. Miért? Mert egyesek a jól bejáratott világi módszerrel próbálkoztak némi mennyei előnyre szert tenni Jézusnál!

Jézus figyelmeztetése ma is ott visszhangzik: „DE KÖZÖTTETEK NE ÍGY LEGYEN”! Azsarnokokoskodásról, a mások feletti uralkodásról Jézus a szolgaságra, a másokért való áldozatos életre irányítja a figyelmet. A krisztusszerű embernek, - ahogy a neve is elárulja - a példát Mesterétől kell vennie. Milyen más lenne ma is a hangulat a tanítványok között, ha ezt a jézusi tanácsot megszívleltük volna! Nagyok akarunk lenni, azt szeretnénk, hogy észrevegyenek, de közben mérhetetlenül kicsinyesek vagyunk.

Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” – zárja végül Jézus ezt a párbeszédet. Jézusnak nem volt udvartartása. Nem voltak szolgái. A tizenkettőt nem azért hívta el, hogy legyen, aki kiszolgálja Őt. Éppen ellenkezőleg, egy egészen kicsi kört arra próbált meg kiképezni, hogy miként szolgálhatnak egymásnak, nem pedig arra, hogy „főnökösdit” játszanak.   

Jézus nagyon messzire ment el a példamutatás terén. Egészen odaadta magát. Váltsággá lett. Elment a végsőkig. Milyen furcsa, hogy még a sajátjai is meg szerették volna ebben állítani: mentsem Uram Isten, nem eshetik ez meg teveled – mondta Péter. Senki sem akarta felfogni, hogy mindez érte történik. Vajon ma értjük Jézus értünk hozott áldozatának a lényegét? Vajon tőlem is azt várja el, hogy elmenjek a végsőkig?

Egy tökéletes, megismételhetetlen áldozat van. Nekünk nem ezt kell lemásolnunk. Úgysem tudnánk. Ha szeretnénk nagyra nőni, akkor ezt azzal érhetjük el, hogy nem a világi stílust fogjuk képviselni, hanem a krisztusit. Persze kérdés marad továbbra is: te kinek a szemében szeretnél naggyá nőni? A válaszod meghatározza azt, hogy miként fogsz eljárni ebben az életben.   

Pataki Levente

 

 

 

Read 1426 times
TOP
Látogatók