DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
August 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
Friday, 30 March 2018 14:39

Szenvedés, engedelmesség, tökéltesség

Rate this item
(0 votes)

Bibliaolvasás: János 18,28-19,37

Alapige: Zsidók 5, 1-9

Már nagycsütörtök estéjén, közvetlen Júdás árulása után elkezdődött Jézus szörnyű meghurcoltatása majd szenvedése, amely másnap késő délutánig tartott, míg ki nem lehelte lelkét. Viszont ez korántsem jelenti azt, hogy szenvedése erre a néhány órára korlátozódna, hiszen tudjuk: földi életének egész idejében szenvedett.

Szenvedett a sátán állandó ténykedése miatt, de szenvedett a farizeusok és írástudók támadásai miatt is, mint ahogy a tanítványok kicsinyhitűsége végett is.

Amikor az ember elkezdi újra olvasni a Jézus szenvedéséről szóló híradást, eljut egy olyan pontra, amikor szinte kitör belőle egy kiáltás: meddig tart még Uram? Legyen már vége!

Talán szembesültünk már ezzel mi magunk is, amikor egy drága szerettünk hosszú haláltusáját kellett végignézzük úgy, hogy semmit sem tudtunk érte tenni.

Jézus haláltusájával kapcsolatosan is igaz ez a megállapítás, hogy szerettei semmit sem tudtak érte tenni, mert ami ott és akkor történt, azzal JÉZUS TETT, CSELEKEDETT ÉRTÜK, illetve ÉRTÜNK.

Amit ott tett és véghezvitt, akkor még sokan úgy értelmezték, hogy csúfos vereséget szenvedett. Sokan álltak értetlenül az előtt, hogy nem mondott ellent senkinek, de legfőképpen azt nehezményezték, ahogy azt az egyik evangélista megjegyzi: „másokat megmentett, magát miért nem menti”?

Időre volt szükség, míg néhányan megértették, és az az igazság, hogy sokan még ma sem fogják fel, mi is történt ott a kereszten. Érdekes, hogy az első, akit megemlít a Szentírás Jézus halálát követően, hogy megérti a lényeget, az egy pogány, római százados: „ez valóban Isten Fia volt”.

Ma egy apostoli levél összegzése áll az igehirdetés központjában arról, hogy miként lett Krisztus örök üdvösség szerzője szenvedése és engedelmessége által. 

Egykoron, konfirmációra készülve megtanultuk azt, hogy Jézusnak hármas tiszte volt: próféta, főpap és király volt egy személyben. A Zsidókhoz írt levél a főpapi tisztséggel foglalkozik behatóbban. Mit is jelentett ez a tisztség a zsidóknál?   

Az ő személye volt annak a biztosítéka, hogy a bűnös ember kapcsolatot tartson fent Istennel. Ő volt az összekötő kapocs. Ha valakit terhelt a lelkiismerete és bűne lelkére nehezedett, hogy megszabaduljon e szörnyű tehertől, egy áldozati állattal az oldalán megjelent a főpap előtt. Minden áldozat bemutatásának megvolt a maga szigorú rítusa. A bűnös embernek rá kellett tennie a kezét az áldozati állatra, így képletesen a bűne átszállt az állatra, amit ezek után a főpap majd feláldozott.

Az embernek végig kellett néznie az áldozást, miközben egy dolgot egészen biztosan megértett: Isten halálosan komolyan veszi a bűnt és rettenetesen haragszik miatta.

Az ilyen ember rendszerint megkönnyebbült a bűn terhétől, de az csak addig tartott, amíg újra bűnbe nem esett. Évente egyszer, a nagy engesztelés napján, a főpap áldozatot mutatott be a saját- és népe bűnéért. Ahogy az áldozat elnevezése is kifejezi, ez hozott engesztelést mindenki számára.

Jézus, mint főpap lett kiengeszteléssé áldozata révén, hogy a bűn többé ne álljon ember és Isten közé.

A mindenkori zsidó főpap szívén viselte a népet a szó szoros értelmében, ennek a kifejezője volt az efód, egy drágakövekkel kirakott fémlap, az elmaradhatatlan papi öltözék része, amin rajta volt Izráel 12 törzsének a neve. Amikor Isten színe elé járult, vagy áldozatot mutatott be, ezt mindig viselte.

Sokszor hallunk arról a zsidó embert illetően, hogy ha a bűn felháborította, megszaggatta a felső ruháját. A főpapnak ez meg volt tiltva, mert képletesen azt az Istent képviselte, aki nem háborodik fel bűneink láttán, hanem megment bennünket annak tőréből. Milyen furcsa, hogy Jézus perénél a főpap megszegi ezt a szabályt.

Jézus ellenben az a főpap, aki megszabadít bennünket bűneinkből.

A levél kihangsúlyozza, hogy sem a papi, sem pedig a főpapi tisztséget az ember nem szerezheti meg magának, mert minden esetben az Isten hívja el erre az illető személyt. Akik az ószövetségben ezt figyelmen kívül hagyták, azokat Isten csúnyán megbüntette. Isten nagyon komolyan vette azt, hogy a papság nem önkéntes, hanem az Ő kiválasztásán alapszik. Az ószövetség idején ezt a tisztet Áron nemzetsége gyakorolta. 

Jézust az Atya választotta ki, hogy mint örökkévaló főpap ezt a tisztet gyakorolja és tökéletesen betöltse. Jézus halála után mintegy harminc évvel hivatalosan meg is szűnt a papi intézmény, ami azt bizonyította, hogy senki sem tudja kiengesztelni Istent saját bűnéért.

Ezt egyedül Jézus tudta megtenni és megcselekedni. A mai klérusnak az a tiszte, hogy rámutasson arra, Aki egyedül volt engesztelő áldozattá szenvedése és engedelmes kereszthalála által.

A felolvasásra került Zsidókhoz írt levél 7-9 versei különös módon mutatnak rá ezen áldozat bemutatására. Jézus közvetlen elfogatása előtti Gecsemáné kertben elmondott imájára való utalás a 7. vers, ahol nem azért fohászkodik, hogy megmeneküljön a haláltól, hanem hogy kiszabaduljon onnan. Az Atya ezt az imáját hallgatja meg, amikor feltámasztja Őt harmadnapon.

Jézus nem csupán Isten bűntelen Fia, hanem Ő igazi ember is, aki sok megtapasztalja ebben a testben a földi, emberi lét minden velejáróját. Megismeri az ember minden érzését és szükségét. Még inkább megérti az embert ezáltal. Viszont mindvégig engedelmességben él, mindenben hasonlít hozzánk, csak abban nem, hogy vétkezzen az Atya ellen.

Jézus is különös függőségben élte az életét, ezt nevezzük Isten iránti engedelmességnek. Ezt az engedelmességet megtanulta, mint ember, méghozzá tapasztalati úton. Ha a mennyben maradt volna, sohasem tett volna szert ezekre a tapasztalatokra. Ő ellenben felvette ezt a szolgai formát engedelmes lévén mindhalálig.

Jézus sohasem válhatott volna tökéletes Megváltónkká, ha a mennyben marad. Végig kellett járni azokat a stációkat, amelyek mint Megváltót tökéletesítették. Ezek voltak a szenvedés és engedelmesség.

Adjunk ma hálát azért, hogy fent maradt a kereszten. Értünk tette. Ha leszállt volna, valóban csak magát mentette volna. Ámen.     

Pataki Levente

Read 1308 times
TOP
Látogatók