DESIGNED BY JOOMLATD

Keresés

Eseménynaptár

info :
Published menu link to the component iCagenda not found!
June 2018
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
Sunday, 08 April 2018 07:15

8 nap múlva

Rate this item
(1 Vote)

Bibliaolvasás: 1Péter 2,1-9

Alapige: János 20, 26-29

Történt egyszer, hogy egy temetést követően az unoka odalépett a nagypapához, aki keservesen zokogott és nem tudta abbahagyni a sírást felesége elhunyta miatt, és így szólt hozzá: Miért sírsz nagyapa, hát nem hallottad? A pap bácsi azt mondta, hogy nagymama fel fog támadni!

Vajon hogyan hallgattuk 8 nappal ezelőtt a húsvéti evangéliumot? Úgy, mint egy ismerős történetet – ezt már hallottam – úgy, mint történelmi tényt, akár csak egy híradást, vagy pedig olyan hittel, ami képes arra, hogy megváltoztassa az életről és a halálról való felfogásomat? Hogyan álltam és hogyan állok meg egy koporsó mellett? Számít valamit is az a tény, hogy Jézus három nap alatt felépítette az Ő testének templomát?

Ha a húsvéti evangélium minden apró mozzanata csak száraz tények összessége marad számomra, akkor még mindig bezárt ajtók mögött élem az életem, s nem akarom észrevenni, hogy Valaki, e bezártság ellenére mégis megjelent, nem életem mezsgyéjén, hanem „a középen”, hogy kimozdítson a „holtpontról”.

Ettől a ponttól már rajtam áll, hogy mindezt észreveszem és elfogadom, vagy szilárdan ellenállok, mert nekem megvannak a fixa ideáim.

„Nyolc nap múlva újra megjelent Jézus” – számol be János evangélista. A Tamás történet tehát húsvét után egy héttel játszódik. Az ember azt várná, hogy a „nagy jelenet” után – értem alatta a feltámadást és a nyilvános megjelenést – minden és mindenki megváltozzon. Ez nem egy szokványos történet volt, s bár annak ellenére, hogy mindent megváltoztat, ennek ellenére sajnos nem változik meg mindenki. Milyen éles társadalomkritikát fogalmaz meg Jézus, amikor a jövőbe látva így szól „A gazdag és a szegény Lázár” példázatában: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgattak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül”.  Tegyük mindjárt hozzá: ha az a valaki, maga az Isten Fia is!  

Ma is vannak szép számmal olyanok, akiknek nem elég az a tény, hogy mások láttak és meggyőződtek az igazságról ahhoz, hogy ez meggyőző legyen számukra is. Így aztán teljesen mindegy, hogy 8 nappal vagy két évezreddel vagyunk a történtek után. A Tamások köztünk élnek.

Úgy vélem, nagyon sokan tudnak Tamással azonosulni, mert az ember könnyen kerülhet olyan szituációba, amikor a bezárt ajtók nem biztonságot, hanem bizonytalanságot szülnek. Ez a történet viszont többször is említést tesz arról, hogy a bezárt ajtók ellenére Jézus megjelenik. Igaz, ezt azonban észre is kell venni!

A tanítványok nem egyformák, persze senki sem egyforma. Ugyanazt az eseményt, ugyanazt a dolgot másként fogadják és értelmezik. Jánosnak elég az üres sír látványa ahhoz, hogy higgyen. Nem önmagában az üres sír ébreszt hitet benne, vagy nem annak segítségével rakja össze darabokra tépázott hitét, hanem ami segít, az a Föltámadottnak a hagyatéka: magyarán Jézus ígérete, miszerint harmadik nap fel fog támadni. Az emlék, amit az üres sír látványa ébreszt benne.

Tamásnak kevés, hogy ezek tízen látták Jézust. Ma is szép számmal vannak olyanok, akiknek nem elég, hogy Jézus egykor megmutatta magát a tanítványainak. Számukra az evangélium beszámolója csak egy történet a sok egyéb bibliai történet között. Számtalanszor hallották azt, de ennek ellenére nincs élő hitük, mert kapcsolatuk sincs az Élő Istennel.

Hiába hirdeti Isten a lelkészen keresztül, hogy a halott nagymama fel fog támadni, mert a nagypapa az a személy, aki útközben elakadt. Milyen egyszerű, mégis milyen elgondolkodtató mindennapi történet? Máris eszünkbe juttat egy másik képet, amiről szintén Jézus beszélt a tanítványainak: ha nem úgy fogadjátok az Isten országát, mint a gyermekek, semmiképpen nem mentek oda.    

Olyan jó lenne megmaradni azzal a gyermek hittel és bizalommal, amivel egykoron Istenhez és a Vele kapcsolatos dolgokhoz ragaszkodtunk. Sokkal egyszerűbb és boldogabb lenne az életünk. Ott lenne a hittel teli mosoly az arcunkon.

De nem, sokan idő előtt szerettünk volna felnőni és elhagyni minden gyermekhez illő magatartást. Elgondolkodtató az, ahogyan a mai generáció még jobban sietteti ezt a folyamatot. Pedig egykoron az volt sokunkban: olyan jó lenne mindig gyermeknek maradni.

A mindenkori Tamásoknak ez ma is a jelszavuk: hiszem, ha látom! Sokan máig nem értik az egykori beszélgetésnek a lényegét, amit Jézus fogalmaz meg: látom, ha hiszem. Ma mindnyájan ebben a cipőben járunk. Akkor fogunk jól látni, helyesen látni, ha hiszünk Istenben.

Jézus egyszer sem jelent meg az ellenségeinek. Pedig érdekes evangéliumi beszámoló kerekedhetne ki abból, hogy egy bezárt ajtó mögött Jézus elbeszélget, mondjuk a főpappal, Kajafással vagy magával Pilátussal. Számukra nem látható, mint ahogy nem is akarták Benne meglátni és felismerni az Isten Fiát még éltében.

Isten úgy döntött, hogy nem bizonyítékot ad elénk, hanem csak „jeleket” és nem a tapintott bizonyosság, hanem a hitbizonyosság vezet Hozzá. Előbb el kell indulnunk Isten felé, előbb hinnünk kell Benne ahhoz, hogy igazán lássunk.

A feltámadást követő negyven nap a „látás általi hit” időszaka. De ez csak egy rövid időre korlátozódik, és nem adatik meg mindenki számára. Most azonban mindenki megláthatja Őt, mert jelen pillanatban a „hit általi látás” időszakát éljük.

Tamást elítéljük, azt mondjuk rá, hogy hitetlen, vagy legalábbis kételkedő. Pedig ha jobban megfigyeljük János beszámolóját, akkor abból mindjárt megérthetjük azt, hogy a többi tíz is azt követően hitt, hogy Jézus a bezárt ajtók mögött megjelenve, megmutatta nekik a szegek helyét. Tamás csak bizonyosságot akart arra nézve, hogy hite ne tévedésen alapuljon.

A megtapasztalások valóban fontosak számunkra. De hit nélkül sokszor észrevétlenül megyünk el azon dolgok mellett, amit Isten számunkra elkészített.

Tamás kimagaslik a többi tanítvány közül, de elsősorban nem azzal, aminek kapcsán őt emlegetni szoktuk, hogy ti. hitetlen. A feltámadott Krisztus előtt egyedül ő esik térdre: „Én Uram, és én Istenem”. Egyszerre látja Benne a Fiút és magát az Istent. Ez egy csodálatos hitvallás egy olyan ember ajkán, akit mi sokszor elmarasztalóan csak hitetlen tanítványként szoktunk emlegetni.

Vajon le tudsz-e borulni előtte te is úgy, mint Tamás? Ezzel a felismeréssel a szívedben, s azzal a hittel, ami megláttatja veled az Urat, a te Istenedet?

Pataki Levente

 

 

 

 

 

 

 

 

Read 849 times
TOP
Látogatók