Bánffyhunyadi Református Egyházközség

Bánffyhunyadi Református Templom

A műemlékek jegyzékében CJ-II-m-A-07679 kóddal szereplő bánffyhunyadi református templom Kalotaszeg egyik legjelentősebb középkori egyházi épülete. Feltehetően a 13. században épült, és évszázadokon át ovális várfal, valamint két torony védte. Ezeket 1882-ben bontották le; a templomot ma alacsony fémkerítés övezi a régi fal vonalán. A torony földszintjén értékes 17–18. századi síremlékek őrzik a régi cinterem emlékét.

Az épület tömegét a masszív nyugati torony, a hosszú templomhajó és a magasabb, sokszögzáródású szentély határozza meg. A torony vastag falai és keskeny nyílásai egykori védelmi szerepére utalnak. Zsindellyel fedett, magas sisakját a Kalotaszegre jellemző négy fiatorony díszíti.

A templom több építési korszak nyomát őrzi. A hajó északi fala a legrégebbi részek közé tartozik, míg a déli fal az 1765-ös földrengés után, 1772-ben szinte teljesen újjáépült. A gótikus jellegű, támpillérekkel tagolt szentély a templom egyik legértékesebb középkori része.

A belső tér különösen gazdag. A hajó festett kazettás mennyezete Erdély egyik legnagyobb ilyen emléke; 1705-re datálható, és stilisztikailag a Felvinczi nevű mester munkájához köthető. A szentély kazettás mennyezetét 1780-ban Umling Lőrinc fiai, János és Lőrinc készítették. Díszítésében állatalakok, címerek, református jelképek, virágmotívumok és feliratos kazetták is helyet kaptak.

A templom kiemelkedő műkincse a késő reneszánsz kőszószék, amelyet Sipos Dávid faragott, és 1969-ben hoztak vissza a Szilágy megyei Drág elhagyott református templomából. A keleti karzaton álló monumentális neogótikus orgona Kolonics István kézdivásárhelyi orgonaépítő munkája 1874-ből.

A toronyban három harang található: a legrégebbi 1761-ből való, a másik kettőt 1925-ben, illetve 1968-ban öntötték. A bánffyhunyadi református templom így nemcsak méreteivel és középkori eredetével, hanem gazdag belső örökségével is Kalotaszeg egyik meghatározó református műemléke.